A lisztbe elegyített kovász

R. K. Campbell, részlet Példázatok Máté evangéliumában (2007, Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió) című könyvéből:

A példázat és helyszíne

A lisztbe elegyített kovász az utolsó a négy példázat közül, amit az Úr a tengerparton mondott el a sokaságnak. Ez a négy példázat mutatja be a királyság külső formáját, noha ez a negyedik már a belső, hitelvi romlását is előrevetíti, mint ahogy a mustármag a külső világi romlásáról beszél.

Az Úr most a mezőgazdaságból vett példa helyett a háztartásból merít illusztrációt. „Más példázatot is mondott nekik: Hasonlatos a mennyeknek királysága a kovászhoz, amelyet vett az asszony, három mérce lisztbe elegyített, mígnem az egész megkelt” (Mt 13,33). A bibliai korban a kovász erjesztett tészta volt, amit egy előző sütésből hagytak meg. Ma élesztőt használunk a sütéshez.

A példázat szellemi igazságai

1. A kovász. Ebben a mennyek királyságáról szóló hasonlatban az első említett dolog a kovász. Az asszony elővette, és három mérce lisztbe keverte. Fontos ismernünk a kovász szimbolikus jelentését. Azok a zsidó emberek, akik hallgatták ezt a példázatot, jól tudták az Ószövetségből, hogy mit is jelent a kovász. Mindenféle áldozatból ki kellett hagyni (2Móz 34,25: 3Móz 2,11). A húsvéti bárányt kovásztalan kenyérrel kellett elfogyasztani, és az azt követő hét napon még a házban sem lehetett kovászt tartani (2Móz 12,8.15). A zsidók számára a kovász mindig bűnt jelentett. Ezzel a tanítással összhangban Pál apostol azt írta Krisztusra, a mi húsvéti Bárányunkra utalva: „Azért ne a régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem a tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában” (1Kor 5.7-8). Csak az 5Mózes 7,13-ban olvashatjuk, hogy kovászos kenyeret ajánlottak fel az áldozattal. Ezt azonban tűzben megsütötték, és Isten népére utal, akikben bűn lakik.

Később az evangéliumokban az Úr azt mondta a tanítványainak: „Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától”, ami alatt ők a farizeusok és szadduceusok tanait értették (Mt 16,11-12). A Lukács 12,1-ben az Úr azt mondta, hogy a farizeusok kovásza a képmutatás. A szadduceusok tagadták a feltámadást, az angyalokat és a szellemi lényeket (Csel 23,8), az ő kovászuk a racionalista materializmas volt. Az Úr óvott Heródes kovászától is (Mk 8,13). Ezzel Heródes világiasságát és érzékiségét ítélte el.

Az újszövetségi levelekben kétszer is olvashatjuk, hogy „egy kis kovász az egész tésztát megkeleszti” (1Kor 5,6; Gal 5,11). Az első alkalommal erkölcsi, a második alkalommal pedig tanitásbeli bűnnel kapcsolatban van említve.

Az egész Szentírásban tehát alapvető tény, hogy a kovász a bűn és a romlottság képe. Ahogyan az Úr is uralt rá, elsősorban helytelen hitelvet, rossz tanítást jelképez. A kovász természete az, hogy terjed, felfúvódik, és a jó tésztát megsavanyítja, hacsak a folyamatot meg nem állítjuk tűzben sütéssel, ami az ítéletről beszél. A kovász bomlasztó erő, és az egész Szentíráson keresztül egyetlen jelentése van. Ennek a példázatnak a magyarázatánál is ezt a jelentést kell követnünk. Számos tiszteletben álló kommentátor magyarázta már ezt a példázatot úgy, hogy a kovász itt az evangélium jó hatását jelképezi, ami az egész világot megtéríti. Az ilyen értelmezés a Szentírással nem egyeztethető össze, téves, és a kereszténység történelmében sem igazolható.

2. Az asszony. Az előző három példázatban mindig férfi a magvető, ő az aktív cselekvő. Ebben az elbeszélésben viszont egy asszony dolgozik a kovásszal. A Sátán Évát tévesztette meg, ő vétkezett először, és csak azután vezette bűnbe Ádámot is. A Thiatírabeli gyülekezetnek szóló üzenetben (lásd Jel 2,18-29) az Úr vádja az, hogy „megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek” (Jel 2,20). Később a Jelenések könyvében látunk egy asszonyt, aki egy tíz szarvú fenevadon ül, káprázatos színekbe van öltözve, arannyal és drágakövekkel van felékesítve, a neve pedig ez: TITOK, A NAGY BABILON, A PARÁZNÁKNAK ÉS A FÖLD UTÁLATOSSÁGAINAK ANYJA (Jel 17,3-6).

Ebben a két igeszakaszban az asszony egy rendszert és a dolgok állapotát jelképezi. Ez a szimbolikus női alak tanítja és romlásra csábítja Isten szolgáit, uralkodik, és tele van utálatosságokkal. A Szentírás azt mondja, hogy „nem engedem meg az asszonynak, hogy tanítson, sem hogy a férfin uralkodjék”, hanem alárendeltségben kell maradnia (1Tim 2,11-12). Az apostol párhuzamot von a feleség férjének való alárendeltsége, valamint a gyülekezet Krisztusnak való alárendeltsége között, aki a gyülekezet Feje (Ef 5,22-25). A gyülekezetnek nem kellene uralkodnia, hanem legyen a Fejének alárendelve.

A keresztyénséggel azonban az történt, amit az Úr ebben a példázatában megjövendölt, hogy  az egyház saját tanait és dogmáit kezdte hirdetni, és a tiszta lisztet megrontotta. Az egyház jogot formált arra, hogy a Szentírást magyarázza, és belekeverte saját hagyományainak és tanainak kovászát, mint olyan dogmát, amit mindenkinek el kell fogadnia. Ezáltal Krisztusnak és Igéjének a tekintélyét elvetette.

Kr.u. 500-tól kezdett kialakulni és tevékenykedni Róma nagy egyházi rendszere, a pápaság, amit a példázatbeli asszony és a thiatírai korszak „Jézabelje” jelképez, és dogmáinak kovászával megrontotta Isten tiszta tanításának ételét. Más rendszerek és megrontók is születtek már azóta, így most már van formalizmus, ritualizmus, racionalizmus, érzékiség és erkölcstelenség kovásza is [Christian Chen testvérünk szerint ide tartozik a kálvinizmus és diszpenzácionalizmus tanrendszere is, lásd: https://filippi314.com/wp-content/uploads/2019/06/ki-c3a1ll-az-ajtc3b3n-kc3advc3bcl_christian-chen.pdf – ford. megj.], amelyek ma a mennyek királyságában működnek.

3. Három mérce liszt. Ez a búzából, azaz a jó magból készített termék. Ez volt az ószövetségi ételáldozat lényege, és Krisztus személyéről és szent életéről beszél, aki Isten kenyere. A liszt Krisztust, a személyes, élő Igét jelképezi és az írott Igét, amely Krisztus tanítását mutatja be mint isteni igazságot, és a mi szellemi eledelünket. Három mérce lisztről először akkor olvashatunk, amikor Ábrahám és Sára ételt készít az Úrnak és a két mennyei látogatónak. Itt ez Isten és az ember közötti vendégszeretetről és közösségről beszél, amelynek alapja Krisztus és az Ő engesztelő áldozata. A hármas szám a teljes isteni mérték, Isten a Szentháromságban ábrázolódik ki teljesen.

F. W. Grant jól fogalmazott: „Krisztus, az élet kenyere az, akire a gyülekezet bízta magát, táplálékul és mások áldására. Krisztus tanítása az ő legdrágább öröksége, és tisztaságának megőrzése az ő nagy felelőssége. De ó, jaj, ő kovásszal hamisította meg azt” (Numerical Bible, Vol. 5. 147. old.).

4. A kovász és a liszt keveréke. Amikor az asszony a kovászt a lisztbe vegyítette, azt tette, amit Isten Igéje megtiltott. Olajat kellett volna bele tennie (3Móz 2,1). Az olaj a Szent Szellemre utal, aki mindig Krisztust magasztalja fel, és kijelenti Őt nekünk. A kovász lisztbe való elrejtése lopakodásról és tisztességtelenségről beszél. A Sátán eszközei mindig is így működtek:  titokban és észrevétlenül belopva a megrontó elemeket. A hamis testvérek belopózkodtak, a hamis tanítók veszedelmes eretnekségeket csempésztek be, és alattomban betolakodtak a házakba, hogy félrevezessék a tudatlan asszonykákat (lásd Gal 2,4;  2Pt 2,1;  2Tim 3,6).

A kovásszal elegyített tészta könnyebbé teszi a kenyeret, és ha megsütik, ízletesebb lesz. Ez az, amit az egyház tett Isten igaz eledelével. Úgy rontotta meg, hogy az igazsághoz egy kis hamisságot kevert, az igaz tanítást összevegyítette a hamis tanítással, ami Isten ihletett Igéjének hatását és tiszta igazságát semlegesítette. Ez pedig a gondolkodásmód elferdüléséhez és a gyakorlat megrontásához vezetett. Az Úr azt mondta a farizeusoknak: „Eltöröltétek Isten beszédét a ti rendelésetekkel” (Mk 7.13) „így tettétek érvénytelenné Isten igéjét a ti hagyományotokért” (Mt 15,6).

5. Az egész tészta megkelt. A lisztbe elegyitett kovász végső hatása az, hogy mind a három mérce liszt megkelt. A kovász mindig addig dolgozik és terjed, amíg a tűz meg nem állítja, ami az ítéletet jelképezi. Pál apostol ezt írta az ő korában: „Működik már a törvényszegés titkos bűne, csakhogy annak, aki azt visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akinek az eljövetele a Sátán ereje által van” (2Tesz 2,7-9).

Az egész keresztyénség nem fog teljesen megfertőződni, csak miután az igaz gyülekezet elragadtatik az Úr levegőégben való eljövetelekor. Az ő népe a búza, és a bennük lakó Szent Szellem az az erő, amely visszatartja a kovász terjedésének folyamatát. Amikor azonban már nem lesz itt a Szent Szellem ebben a formában, a bűn embere, az Antikrisztus meg fog jelenni, és ami itt maradt a kereszténységből, azt teljesen átjárja a gonoszság kovásza, ahogyan az Úr utalt rá ebben a példázatban. [Sajnos azonban azt láthatjuk, hogy napjainkban ez a tévelyítés még alattomosabb, és az egész kereszténységben jelen van (lásd 2Tim 3,1-13) – ford. megj.]

Gyakorlati és személyes alkalmazás

A példázat szellemi és profetikus tanításából gyakorlati és személyes üzenetet meríthetünk. Szükséges megfontolnunk az Úr szavait, hogy őrizkedjünk a farizeusok kovászától, ami a képmutatás (Lk 12,1) és halott külsőség. Óvakodnunk kell a szaducccusok kovászától is, ami a hitetlen szkeptikusok emberi okoskodása és materializmusa, akik tanult emberek lehetnek. Aztán ott van Heródes kovásza, amire az Úr szintén figyelmeztetett. Ő az erkölcstelen érzékiség és a világi kívánságok embere volt, akit tőrbe csaltak, hogy megölesse lsten prófétáját, Bemerítő Jánost. Mindezek, és a gonosznak még sok más formája működik ma mindenhol. Őrizkednünk kell ezektől a befolyásoktól, nem szabad megengednünk, hogy az ördög belopja az ő kovászát az elménkbe és a szívünkbe, és ezáltal megrontsa az életünket. János apostol óv bennünket a világ kovászától: „Ne szeressétek a világot, sem azokat, amik a világban vannak… Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem világból” (1Jn 2,15-16). A természeti ember kívánságainak tetszik a Sátán világa, és elősegíti a bün kovászának a munkáját bennünk, ezért kell azt kerülnünk. A helytelen és rossz dolgokat nem szabad elrejtenünk és a szívünkben dédelgetnünk, mert ezek kovászként fognak működni, ha nem ítéljük meg azokat, és nem szakítunk velük. A zsoltáriró azt mondta: „Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram” (Zsolt 66,18), Isten szavát kell elrejtenünk a szívünkben, ez az a tiszta liszt, ami megőriz minket a bűntől (Zsolt 119,11).

Óvakodjunk a Sátán követeitől, akik Isten Igéjével ellentétes romboló tanokat és tévtanításokat lopnak be. A Biblia erkölcsi mércéjének napjainkban tapasztalható elutasítása, a törvény és a rend megszegése mind a ,,törvénytaposás és törvényszegés titkos büne” működésének része. Óvakodjunk az igazság és a hamisság észrevétlen keverésétől. Ragaszkodjunk a Szentírás tiszta eledeléhez.

Vissza kell utasítanunk a Szentírás szabad fordításait, átírásait, amelyek emberek gondolatait tartalmazzák, és nincsenek benne a Biblia eredeti szövegében. Ezáltal a Szent Iratok tiszta eledelének megrontása folytatódik, mivel a kovász el van rejtve benne. Erre számos példát lehetne adni a mai fordításokból és átírásokból, de helyszűke miatt ezt most nem tehetjük meg. Kerülnünk kell a ,,könnyebb kenyér” utáni vágyat, ami a lisztbe kevert kovásztól lesz olyanná.