“De hadd végezzen a türelem tökéletes munkát, hogy tökéletesek és teljesek legyetek” (Jakab 1,4. angolból, KJV)
“Az állhatatosságnak pedig bevégzett munkája kell, hogy legyen, hogy ti is bevégzettek és mindenestől épek lehessetek” (Jak 1,4 Csia)
A türelemnek tehát megvan a maga munkája; és mi az?
- Minden megpróbáltatást elszenvedni, minden kísértést átélni, minden keresztet hordozni, minden terhet cipelni, minden csatát megvívni, minden nehézségen átküzdeni magunkat, és minden ellenséget legyőzni.
- Alávetni magunkat Isten akaratának, elismerni, hogy Ő az Úr és Király, hogy nincs saját akaratunk vagy utunk, és nem tervezgetjük azt, hogy a testnek kedvezzünk, hogy elkerüljük a keresztet vagy elmeneküljünk a vessző elől; hanem egyszerűen alávetjük magunkat Isten igazságos bánásmódjának, mind a gondviselésben, mind a kegyelemben, és hisszük, hogy Ő mindent jól cselekszik, és hogy Ő szuverén uralkodó, aki “mindent az ő akarata tanácsa szerint végez”.
Amíg a lélek nem jut el erre a pontra, addig a türelem munkája nem tökéletes; lehet, hogy folyamatban van, de nincs bevégződve. Lehet, hogy most a kísértés kohójában vagy, és tüzes próbán mész át. Vajon lázadó vagy, vagy engedelmes? Ha még mindig lázadó vagy, akkor addig kell a kemencében maradnod, amíg alá nem rendeled magad Neki; és nemcsak hogy alá rendeled magad, hanem alaposan meg is hódolsz, különben a türelem nem végez tökéletes munkát. A lázadás salakját el kell takarítani az útból, és a tiszta fémet le kell folyatni. Mindez Isten kegyelme, hogy egy pillanatra is így érezzünk.
De vajon nincsenek-e, és nem voltak-e olyan idők és időszakok a lelked életében, amikor el tudtál csendesedni, és el tudtad ismerni, hogy Ő az Isten; amikor alá tudtad vetni magad az Ő akaratának, és hitted, hogy Ő túl bölcs ahhoz, hogy tévedjen, és túl jó ahhoz, hogy kegyetlen legyen?
Amikor ilyen meghajló lelkület van bennünk, akkor a türelem végzi az ő tökéletesen munkáját. Nézzetek Jézusra, a mi nagy példaképünkre – ott látjuk Őt a komor kertben, amikor a közelgő reggelen a kereszt vár rá – hogyan tudja azt mondani: “Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!” A Megváltó tökéletes lelkében a türelem tökéletes munkája volt jelen. A te és az én esetemben pedig ehhez hasonló munkának kell elvégződnie a lelkünkben, különben nem leszünk megfeszített Urunk szenvedő képmásához hasonlók.
A türelemnek bennünk tökéletes munkát kell végeznie; és Isten gondoskodik arról, hogy ez így legyen. Ahogyan egy nagyszerű gépezetben, ha a mérnök látja, hogy egy fogaskerék meglazult vagy egy kerék nem működik, akkor meg kell igazítania a hibás részt, hogy az könnyen és megfelelően működjön, és összhangban legyen az egész gépezettel; ugyanúgy, ha teljes üdvösségünk Istene látja, hogy egy bizonyos kegyelem nem működik vagy nem megfelelően végzi a rendelt munkáját, akkor Szelleme által arra hajlítja a szívünket, hogy a kegyelem ismét úgy működjön, ahogyan azt ő tervezte.
Mérjétek hiteteket és türelmeteket ezzel a mércével; de ne vegyítsétek, vagy ne keverjétek össze testi elmétek működésével. Itt gyakran tévedünk – lehet, hogy a szellemünket tekintve alázatosak, szelídek és türelmesek vagyunk, csendesek és meghajlók a belső emberben, mégis a test sokféle háborgását és lázadását érezzük; és így a türelem látszólag nem fejti ki tökéletes munkáját. De tökéletes alázatot keresni a testben azt jelenti, hogy a testben akarjuk megtalálni a tökéletességet, amire soha nem volt ígéret, és soha nem is adatik meg.
Arra figyelj, amit a Szellem munkál benned – nem pedig a test gondolatára, amely nem engedelmeskedik Isten törvényének, és nem is tud engedelmeskedni, és ezért nem ismeri sem az engedelmességet, sem a meghajlást. Tekints inkább arra a belső uralomra, melynek a békesség Fejedelme az uralkodója, és nézd meg, hogy szellemed csendes mélységeiben, ahol Ő él és uralkodik, jelen van-e az Isten akaratának való engedelmesség.
"Bátorítsuk egymást, mivel közeledik az a nap" 