A győzelem hangneme

Részlet Watchman Nee, The Secret of Christian Living (A keresztény élet titka) c. könyvéből.

[…] Amikor a kívánságaink nem teljesülnek, akkor csalódottak vagyunk. Ilyenkor ellenállunk, nem értünk egyet, és még zúgolódunk is. De ha azonnal meg tudunk állni, és a fejünket felemelve ezt mondani Istennek: „Köszönöm, Uram, mert így volt kedves Te előtted” – akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy teherbírásunk növekszik. A kereszt nélkül minden szellemi áldás megszűnik. Amikor az otthonodban kellemetlen szavakat hallasz, vagy bántó viselkedést tapasztalsz, és durva helyzetekkel nézel szembe, talán könnyeid is hullnak és sírsz, de így szólsz az Úrnak: „Uram, meg vagyok elégedve, elfogadom azt, amit engedsz megtörténni velem” – az ilyen hozzáállással ismét növekedni fogsz. Egyszer Madam Guyon azt mondta, „Uram, megcsókolom a botot, amellyel megütsz engem.” Margaret Barber pedig egyik versében ezt írta: „Habár szívem sajogva fáj, Téged dicsérlek mégis én.” Ilyet az tudott írni, aki valóban ismerte Istent, és ismerte a keresztet.           

A győzelemnek megvan a maga hangneme, ez pedig a dicséret és a hálaadás. Ha elveszítjük a hálaadás és dicsőítés hangnemét, akkor elveszítettük a győzelmet. Ha valóban olyan ember vagy, aki hordozza a keresztet, akkor a hálaadás és dicséret áldozatát fogod hozni. Két különböző hálaadás és dicséret van. Az egyik olcsó, mert azért adunk hálát és azért dicsérjük Istent, mert kegyelmét adta nekünk. A másiknak magas ára van, mert olyankor fakad fel hála és dicséret, amikor a keresztet megtapasztaljuk. Ez a fajta hálaadás és dicséret sokkal kiválóbb. A hála és dicséret áldozatát mutatjuk be. Az áldozat sokba kerül, mert elveszítjük önmagunkat. Milyen sokszor szembe kell szegülnünk önmagunkkal, és egyet kell értenünk testvéreinkkel, sőt még ellenségeinkkel is. A kereszt legkeményebb bánásmódja az, amikor a saját véleményünket és elképzeléseinket kell félre tennünk, és elfogadnunk azt is, ha nem adatik meg az, amit kívánunk és amit szeretünk. Ha természetes életünket le tudjuk győzni, akkor meg fogjuk kapni Isten életét. Minél többet veszítünk, annál többet nyerünk. Ha napról napra elveszíted lelked életét, akkor napról napra a dicsőség útján jársz. A kereszt korbácsait örömteli dologként kell elfogadnunk. 

A győzelem eredményeként tudjuk hordozni a keresztet

Jegyezzük meg, hogy a győzelem eredménye az, hogy képesek vagyunk hordozni a keresztet. Ha olyan ember vagy, akinek nincs saját véleménye, akkor téged lehet majd a legkönnyebben elnyomni. A feleséged, a férjed, a tanárod, a diáktársad, a beosztottad vagy a főnököd sokféleképpen el fognak nyomni téged. De ne feledd, semmi sem történik veled véletlenül. Fel kell ismerned, hogy mindez az elnyomás Istentől jövő keresztek, melyeket Ő enged meg. Mindazok, akik képesek Isten kezét meglátni körülményeik elrendezésében, Istentől a legáldottabbak. Mindazok, akik kikerülik a keresztet, magukat szeretik. Nem ismerik fel Isten kezét, ezért sok áldást el is veszítenek. Korábban nem tudtál szembenézni a kereszttel, mert hiányzott hozzá az erő. Most már megvan az erőd ahhoz, hogy szembenézz a kereszttel – hála érte Istennek.

Meg kell tanulnod megismerni önmagad, és megismerni, mi a bűn. Ha Isten akaratában akarsz járni, akkor az elnyomód oldalán kell állnod. Tanuld meg szeretni ellenségedet, imádkozni azokért, akik téged átkoznak, megtörni engedni magad, és megtanulni, mi a hit. Egyszerűen higgy és engedelmeskedj. Tanuld meg, hogy ne harcolj a körülményeiddel, hanem tanulj meg engedelmeskedni Istennek úgy, ahogyan Ő elrendezte a dolgokat. Mások számára lehet, hogy ezek mostoha körülmények, de számodra minden ilyen körülmény kedvező.

Néhány évvel ezelőtt olvastam egy történetet, melyből nagy bátorítást nyertem. Nyugat-Ázsiában történt, hogy egy tábornok fellázadt a császára ellen, és megpróbálta megszerezni a trónt. A császár elküldte testőrét, hogy a lázadó tábornok ellen felvegye a harcot. Háromezer embernek kellett harcolnia egy százezer fős lázadó sereggel szemben. Amikor a császár meglátta a tábornokot, megpróbálta rábírni, hogy térjen vissza hozzá. A tábornok megkérdezte a császártól: „Hány katonája van? Tudja, nekem hány katonám van?” Anélkül, hogy a császár válaszolt volna a tábornoknak, azt parancsolta egyik testőrének: „Vesd le magad a hegyről!” A férfi azonnal engedelmeskedett és leugrott. Akkor a császár megparancsolta egy másik testőrének: „Ugorj a vízbe!” – és ő azonnal így is tett. Akkor azt parancsolta egy harmadiknak: „Húzd ki a kardod és szúrd át magad!” Az is engedelmeskedett a parancsnak. Ekkor a lázadó tábornok nagyon megijedt, és azt kérdezte a császártól: „Hányan vannak a katonái közül olyanok, mint ezek?” A császár így válaszolt: „Mindegyik ilyen!” A tábornok nem mert tovább lázadásban maradni, hanem behódolt a császárnak.

A mi Istenünk is azt akarja, hogy semmit se kérjünk önmagunk számára. Azt akarja, hogy oly annyira legyünk engedelmesek, hogy készek legyünk elveszíteni saját magunkat, valamint készek arra, hogy áttapossanak rajtunk. Ilyenek azok, akik hordozzák a keresztet: hajlandók ellenállás nélkül elfogadni bármilyen Isten által elrendelt helyzetet az életükben. Ha mi ilyenek vagyunk, akkor teherbíró erőnk folyamatosan nőni fog, és Isten élete minden akadály nélkül ki fog áradni belőlünk.

Magyarul megjelent az Arany Mécstartó (Fundatia Lampadarul de Aur, Oradea) füzetsorozatában, Jézus Krisztus indulata címmel: