Krisztus szívünkben lakozása

Stephen Kaung 

Letölthető PDF-ben: Krisztus szívünkben lakozása

  1. Január 19-én Washington D. C.-ben elhangzott szolgálat szövegátirata

Efézus 3: 14-21.

„Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, Akiről neveztetik miden nemzetség mennyen és földön, hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben; a szeretetben meggyökerezvén és alapot vévén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, és megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogysem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!”

Szeretném, ha az Úr előtt együtt megvizsgálnánk Krisztus bennünk munkálkodásának szellemi folyamatát. Hogyan vagyunk képesek megérteni minden szentekkel egybe Isten szeretetét, amely minden ismeretet felülhalad?

Hogyan lehet bennünk Krisztus?

Szeretnék feltenni egy kérdést: Hogyan lehet bennünk Krisztus? Amikor a mi Urunk Jézus a földön járt, sokszor próbálta elmondani a tanítványainak, hogy Ő az Atyában van és az Atya Őbenne. Azt mondta: „Ha engem láttok, az én Atyámat látjátok.” A tanítványok egyszerűen nem értették. Hogyan lehet egy személy egy másik személyben? Ez lehetetlen. Legjobb esetben is csak szorosan a másik ember mellett lehetsz, de nem lehetsz benne abban az emberben. Ez lehetetlen. Tehát, amikor az Úr Jézus megpróbálta elmondani a tanítványainak: „Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van”, egyszerűen nem tudták megérteni, mert, emberileg szólva, ez lehetetlen.

A mi Urunk Jézus tanítványaival való utolsó beszélgetésében, az utolsó Páska ünnep alatt, ismét ezt mondta nekik, „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok. Még egy kevés idő, és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.” (János 14:18-20).

A tanítványok nem tudták megérteni. Hogyan lehet az Atya Jézusban? Hogyan lehet Jézus az Atyában? (Ne feledjétek, benne, nem pedig szorosan mellette.) Hogyan lehetséges ez? Az Úr azt mondta, „Azon a napon megtudjátok majd. Nemcsak az Atyában vagyok, hanem Én tibennetek, és ti Énbennem.” Ugyanaz a titok, hogy Ő az Atyában van, és az Atya Őbenne, valósággá válhat még számodra és számomra is.

Mit jelent „azon a napon”? Az Úr azt mondta, „Elmegyek, de eljövök hozzátok. Egy kis ideig a világ nem fog engem látni, de ti megláttok engem. És azon a napon…” Tehát, látjátok, az a nap nem arra utal, amit mi az Úr Jézus második eljövetelének hívunk.

Kétezer évvel ezelőtt a mi Urunk Jézus első alkalommal jött el ebbe a világba. Az Ige testté lett, közöttünk lakozott, telve kegyelemmel és igazsággal. Ez az első eljövetel. Miután meghalt, eltemették, és feltámadt, felment a mennybe, de megígérte, hogy egy napon újra eljön – ez a mi Urunk Jézus második eljövetele. Újra el fog jönni, hogy magához vegyen minket. Minden nap várjuk azt a napot, mert ez a mi áldott reménységünk. Nem számít, mennyire jól élünk itt a földön, ez nem elégít meg bennünket. Várva várjuk, hogy Őt szemtől szembe megláthassuk. Szeretjük Őt, noha nem látjuk Őt; de egy nap meg fogjuk Őt látni szemtől szembe. Ez áldott reménység.

A János 14-ben az Úr azt mondja, „Eljövök és azon a napon megtudjátok majd, hogy én az Atyában vagyok, és ti Énbennem, és Én tibennetek.” „Azon a napon” nem a második eljövetelére utal, ami a jövőben lesz. Mi még mindig várakozunk. Lehet, hogy ma fog megtörténni, nem tudom, de még mostanáig nem következett be. Számunkra még ez jövő idő. „Azon a napon” feltámadásának napjára utal.

Az Úr feltámadásának napján a tanítványok egy szobában voltak. Az ajtó be volt zárva, és féltek. Hirtelen az Úr megjelent nekik, és ezt mondta, „Békesség néktek.” Rájuk lehelt, és ezt mondta, „Vegyetek Szent Szellemet.” Ez az a nap. Ezen a napon jött el az Úr hozzájuk, rájuk lehelt, és ezt mondta, „Vegyetek Szent Szellemet.”

Más szóval, azon a napon Isten Szelleme, a Krisztus Jézus Szelleme, a Szent Szellem, a szentháromság Isten harmadik Személye beköltözött a tanítványokba. Amikor az Úr a földön járt, fizikai teste volt, így nem lehetett a tanítványokban. Ő csak mellettük lehetett. De feltámadása után eljött a tanítványaihoz, és Szelleme által bennük lakozott. Így ma azt mondjuk, „Krisztus bennetek.”

Mindenkiben, aki hisz az Úr Jézusban, benne van Krisztus. Honnan tudod, hogy Krisztus benned van? Az Ő Szelleme által, mert a Szent Szellem benned lakik. Ha a Szent Szellem benned lakik, az azt jelenti, hogy Krisztus lakik benned. Ez azt jelenti, hogy Isten, az Atya is benned lakozik. Az Úr azt mondta, „Eljövünk hozzátok.” Nemcsak a Szent Szellem lakik bennünk, hanem a Szent Szellemben az Atya és a Fiú, a szentháromság Isten, ők mind bennünk lakoznak. Tehát, hogy jön el Krisztus, hogy bennünk lakozzon? Az Ő Szelleme által.

Hol lakik bennünk Krisztus?

A második kérdés a következő: Hol lakik bennünk Krisztus? Vagyis, hol lakozik bennünk a Szent Szellem? Az Ezékiel 36-ban ezt olvashatjuk: „Új szellemet adok nektek, az én Szellememet adom belétek.” Tudjuk, hogy amikor hiszünk az Úr Jézusban, új szellemet kapunk. A mi szellemünk halott volt a bűnökben és a vétkekben. Az Istennel való kapcsolatunk megszakadt, de amikor hittünk az Úr Jézusban, az a halott szellem a Szent Szellem által megelevenedett az életre. Ezenkívül, új szellemmé lett, mert az Úr Jézus drága vére megtisztította a mi gonosz lelkiismeretünket. Nemcsak hogy új szellemünk van, amely kapcsolatban tud lenni Istennel, hanem maga Isten is, az Ő Szent Szelleme által eljön, és lakozást vesz a szellemünkben. A Róma 8-ban ezt olvashatjuk, „A Szent Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, és így kiáltunk, ’Abba, Atyám.’”

A Korinthusi levélben ezt olvashatjuk, „Aki az Úrral egyesült, egy szellem Ővele.” Tehát tudjuk, hogy Krisztus bennünk van. Szelleme által van bennünk. Hol van bennünk? Az új szellemünkben.

Nézzük meg Noé példáját. A földet víz borította, Noé pedig a bárkában volt. Aztán Isten megemlékezett Noéról, és felhasználta a keleti szelet, hogy fújjon a vízre, amíg az fokozatosan apadni nem kezdett. Noé kinyitotta a bárka ajtaját, és először egy hollót bocsátott ki. A holló kirepült a bárkából, és sohasem tért vissza. Aztán kiengedett egy galambot, de az visszajött, mert nem tudott sehová sem leszállni. A holló tud halott tetemekkel táplálkozni, így az nem jött vissza újra, de a galamb nem tud, így az visszatért. Nem tudott leszállni addig, amíg a föld meg nem száradt. Akkor a galamb már nem tért többé vissza.

A Szent Szellem olyan, mint a galamb. Nem tud leszállni és a régi teremtésben, a halott szellemben lakozni. Nem teheti. Új szellemnek kell lennie. És amikor a szellem új, akkor a Szent Szellem, mint a galamb, leszáll, és ott lakozik.

Tehát a Szent Szellem a szellemünkben lakik. A szellemünk olyan, mint a szent sátorban a szentek szentje, ahol a szövetség ládája volt, ott lakozott Isten dicsősége. Ez a szentek szentje. A Szent Szellem a szellemünkben lakik, és ez azt jelenti, hogy Krisztus a szellemünkben lakik.

Miért jön Krisztus, és lakozik a szellemünkben? Miért van az, hogy a Szent Szellem az Ő lakhelyét a mi új szellemünkbe helyezi? Azért, hogy ott éljen. Krisztus azért van benned, hogy benned éljen. A Szent Szellem azért van benned, hogy Krisztus lakozhasson benned. És ha követjük a Szent Szellemet, akkor Krisztus rajtunk keresztül élheti majd az Ő életét.

Amikor az Úrhoz jössz, az Isten iránti első szeretetben úgy tűnik, hogy a Szent Szellem szerint jársz, és Krisztus valóságosan megélheti az Ő életét az életedben. Sajnos, azonban, fokozatosan, talán egy hét, vagy egy hónap után, és azt gondolom, nagyon ritkán egy év után, elkezdjük felfedezni, hogy noha Krisztus azért lakik a szellemünkben, hogy ott éljen, a hústest még mindig ott van. És ki lakozik a hústestünkben? Az én. Az énünk a hústestben van, és ő is élni akar. A szellemedben lakó Krisztus élni akar, és a hústestben lakó én nem akar teret engedni Krisztusnak, hogy Ő éljen. Azt veszed észre, hogy a szellemed gyenge, a hústested viszont nagyon erős. Emiatt, Krisztus be van zárva a szellemedbe. Krisztus ott van, de be van zárva. Nem tud onnan kijönni, mert a hústested az útjában áll. Továbbra is az éned akar élni, ahogy azelőtt élt sok éven keresztül.

Tudjátok, amikor valami szokássá válik, nagyon nehéz szakítani vele. Én, például, nem vezetek autót, és egy férfi- vagy nőtestvér szokott hazavinni a közösségi alkalmakról. Amikor autóval visznek engem haza, néha túlmennek a házamon, mert megszokták, hogy a saját házukhoz hajtsanak. A régi szokásokkal nagyon nehéz szakítani. Senki sem tud hívő életet élni, csak a benne lakó Krisztus által. Ha te próbálsz meg hívő életet élni, kudarcot fogsz vallani. Minél inkább te próbálsz hívő életet élni, annál kevésbé leszel olyan, mint Krisztus. Az egyetlen, aki hívő életet tud élni, az a benned lévő Krisztus. Ez az egyetlen út. Tehát, még azután is, hogy hívővé lettél, és Krisztus a szellemedbe költözött, és Ő ott van, hogy éljen, azért, hogy te hívő életet élhess, sajnos, a hústested nagyon erős, mivel a régi szokást nehéz megtörni. A hústest küzd a szellem ellen, a szellem pedig a hústest ellen. Az eredmény az, hogy úgy tűnik, gyakrabban kap teret a hústest, mint a szellem. Hát nem ezt tapasztaljuk? A szellemünk gyenge; ez a probléma. Ha a szellemünk erős, akkor le tudja győzni a hústest minden ellenállását, és Krisztus élhet rajtunk keresztül. A szellemünknek szükséges megerősödnie. És Pál ezért imádkozik az efézusi hívőkért.

Nézzük meg újra ezt az imát, mert szükségünk van erre az imádságra. „Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben; a szeretetben meggyökerezvén és alapot vévén” (Ef. 3:16).

Hol lakozik bennünk Krisztus? A szellemünkben. De itt azt találjuk, hogy egy napon Krisztus a szívünkben fog lakni, a szeretetben meggyökerezve, és alapot véve. E kettő között nagy a különbség. Hogy Krisztus a szellemben lakik, és Krisztus a szívben lakik, ez nagyon nagy különbség. Az, hogy Krisztus a szívedben lakjon, csak azáltal lehetséges, hogyha a belső embered a Szent Szellem ereje által megerősödik. Akkor Krisztus a szívedben fog tudni lakozni.

A másik Vigasztaló

Ami a tapasztalatunkat illeti, tudjuk, hogy új szellemünk van, és a Szent Szellem a szellemünkben lakozik. Kicsoda a Szent Szellem? A Biblia azt mondja, hogy ő a másik Vigasztaló. Amikor a mi Urunk Jézus a földön járt, Ő volt a tanítványai Vigasztalója. A vigasztaló, paraklétosz, azt jelenti, hogy „aki mindig veled és melletted van.” Vagy ha teljesebb módon akarjuk kifejezni, mivel a paraklétosz szót nagyon nehéz lefordítani, a régebbi angol szóhasználat szerint Vigasztalónak fordították. De a vigasztalás szó a régi angol szóhasználat szerint nagyon eltér attól, amit ma értünk alatta. A mai értelmezés szerint a vigasztalás az, amikor egy kissé nyugtalanul érzed magad, és sírni kezdesz, akkor oda megy hozzád az anyukád, vagy az apukád, megölel, gyengéden megveregeti a hátadat és megvigasztal. Ez a benyomásunk erről a szóról. Tehát, a Szent Szellemről, mint Vigasztalóról is az a benyomásunk, hogy amikor bánkódunk, akkor ő eljön, és azt mondja, „Ó, jól van, jól van.” Így értelmezzük a Vigasztalót. Eredetileg azonban nem ez a jelentése. Amikor az angol Bibliát először lefordították, ezt a szót használták, vigasz, Vigasztaló, mert a régebbi angol szóhasználat szerint ez azt jelenti, „megerősíteni”. Ahogy a Filippi 4-ben olvashatjuk: „Mindenre van erőm azáltal, Aki engem megvigasztal.” Hogyan tehetsz meg mindent Azáltal, Aki téged megvigasztal? Azáltal, Aki téged felruház erővel. Tehát a Vigasztalót valójában jobb Megerősítőnek fordítani. Amikor a mi Urunk Jézus a földön járt, Ő volt tanítványai erősítője, és a Szent Szellem benned a Megerősítő. Megerősíti a belső emberedet az Ő ereje által, mert a Szent Szellem Istennek az ereje.

A benned lévő Szent Szellem megtanít téged minden dologra. Hogyan ismerjük meg Isten akaratát? Hogyan ismerjük meg Krisztust? A Szent Szellem tanítása által. A Szent Szellem, aki benned van, tanítani fog téged. Megtanítja neked Krisztust. Ő élővé és valósággá teszi számodra Krisztust, hogy megismerd Őt. Mi Krisztust a Szent Szellem tanítása által ismerjük. De Ő nemcsak tanít, hanem erősít is. Ő nemcsak megmondja neked, mi Isten akarata, hanem erőt is ad hozzá, hogy megcselekedhesd Isten akaratát. Ez az, amit a Szent Szellem benned cselekszik.

Hogyan erősödhet meg a szellemünk? (Az Ige itt a „belső embert” használja.) A belső ember a szellemben lévő embert jelenti. Más szóval, a belső ember a szellem; a szellemünk a belső ember. A lelkünk és a testünk a külső ember.

A 2Korintus 4-ben Pál azt mondja, hogy a külső ember napról napra romlik, de a belső ember napról napra újul, erősebb és erősebb lesz. Tehát a belső ember a szellemet jelenti, és a szellemben lévő ember a belső ember. Ez az új ember szükséges, hogy megerősödjön. Te magad nem tudod a belső emberedet megerősíteni. Szükséged van a Szent Szellemre, hogy megerősítse a belső emberedet az Ő ereje által, és Isten dicsőségének gazdagsága által. Más szóval, oly mértékben fog téged megerősíteni, hogy valóságosan megdicsőülsz, átformálódsz, és átváltozol Krisztus hasonlatosságára. Nemcsak megtanítja neked, hogy mivé kellene lenned, hanem azzá fog tenni, amivé lenned kell. Ez az, amit a Szent szellem bennünk végez. Ezért tehát, a Szent Szellem megismerése nélkül nem lehetséges a keresztyén élet. Sajnos, ma az emberek külsőleg keresik és kívánják a Szent Szellem erejét, ahelyett, hogy a Szent Szellem személyét belsőleg ismernék meg. És ez az, ahonnan minden probléma származik. Szükséges, hogy megismerjük a Szent Szellem személyét.

Egy napon, amikor megismered, hogy a Szent Szellem, aki benned lakozik, az isteni személy, és Ő azért van ott, hogy tanítson és megerősítsen téged, akkor ez forradalmasítani fogja egész hívő életedet. Sokan tudnak erről bizonyságot tenni. Az Úr nem hagy téged árván, hogy úgy éld a hívő életedet, mint egy árva. Ma túl sok az árva hívő. Megpróbálunk jó keresztyének lenni, de saját magunktól, saját magunk erőfeszítéséből. Árvák vagyunk, senki sem segít nekünk. Az Úr azt mondta: „Nem, nem hagylak titeket árván. Eljövök hozzátok. A Szellemem bennetek van, Ő megerősít titeket, felruház erővel, és a szellemetek erős lesz.” Amikor a szellemed erős, akkor előtör és kiszabadul, és legyőz minden külső ellenállást, és Krisztus fog rajtad keresztül élni. Tehát emlékezzetek erre. Szükségünk van a Szent Szellemre. Szükséges, hogy ne csak mint tanítónkat ismerjük meg, hanem mint megerősítőnket is. Ő megerősíti a belső emberünket, a szellemünket.

A mi felelősségünk

Van valami, amit nekünk kell megtennünk? Van nekünk bármilyen felelősségünk abban, hogy a Szent Szellem megerősítsen minket erővel? Igen, alkalmat, talajt kell adnunk a Szent Szellemnek, hogy megerősítsen minket. Hogy biztosítsuk számára ezt a talajt, ezt a lehetőséget, először is közösségben kell lennünk Vele. Ha a szellemünkkel bensőséges közösséget gyakorlunk Isten Szellemével, közösséget gyakorlunk Krisztussal, közösséget gyakorlunk Istennel, akkor minél inkább közösséget gyakorlunk Vele, annál több teret engedünk számára, hogy megerősítsen minket. Minél közelebb élünk hozzá, minél inkább közeledünk Hozzá, minél inkább Őreá várunk, annál inkább közösségünk van Ővele. Minél inkább megpróbáljuk meghallani Őt, annál több teret adunk Neki, hogy megerősítsen minket.

Ez az, amiért az imádság olyan fontos. Az imádság nem csupán formai dolog; az imádság egy életforma. Imádkoznunk kell, mert az imádságban a szellemünk közösségben van Istennel, a Szellemmel. Az imádság nem csupán szavak. Az imádság a szellemünkből fakad. Ha szellemben, szellemből, mélyen a szellemünkben imádkozunk, akkor Istenhez, a Szellemhez közeledünk. Ott kiöntjük szívünket, bensőségesen társalgunk Vele, és hallgatjuk Őt. Ha van imaéletünk, akkor a szellemünk, a belső emberünk automatikusan megerősödik. Azért olyan gyenge a szellemed, mert nem vagy Vele közösségben. Ha az egész napodat úgy éled, hogy nem közeledsz Őhozzá, nem emeled fel a szíved Őhozzá, akkor természetesen a világ fog elfoglalni téged, a szellemed pedig gyenge lesz. Ha azonban egy folyamatos közösséget tartasz fenn Vele, akkor a szellemed megerősödik. Ezt találhatjuk Lawrence testvér könyvében, The Practice of the Presence of God (magyarul: Isten jelenlétének gyakorlása). Lawrence testvér egy kolostorban volt szakács. Serényen foglalatoskodott a főzéssel, és végezte mindazt, amit egy kolostor konyháján szükséges. És mégis, ugyanakkor, szíve mélyén bensőséges közösségben volt Istennel.

Mi is gyakorolhatjuk Isten jelenlétét. Napközben, amikor dolgozol, talán mindannak a kellős közepén, amit végzel, egyszerűen felemeled a szíved, és szólsz egy szót az Úrnak: „Uram, köszönöm Neked. Veled vagyok és Te énvelem.” Ha egy állandó közösséget tartunk fenn az Úrral, akkor a szellemünk megerősödik.

Ezenkívül, a Szent Szellem meg tudja erősíteni a szellemedet azáltal is, hogy mindenre megtanít – nagy és kis dolgokra egyaránt. Gyakran gondolkodunk így: „Ha van egy nagyon nagy dolog, amit el kell rendezni, egy kritikus helyzet, akkor szükségem van a Szent Szellemre, hogy megtanítson, hogy hogyan nézzek szembe ezzel a helyzettel, hogyan oldjam meg ezt a problémát. A kis dolgokat magam is meg tudom tenni. Nincs szükségem őrá, hogy megmondja, mit tegyek.” De a Szent Szellem mindenre meg fog minket tanítani; és Ő bármit tanít, az igaz és nem hamis. Ha pedig engedelmeskedünk a Szent Szellem tanításának, Krisztusban maradunk. Tehát, minden alkalommal, amikor hallod a Szent Szellem hangját, és engedelmeskedsz, akkor a belső embered egy kicsit megerősödik.

Annak az oka, hogy a szellemedet olyan gyengének találod, először is az, hogy nincs meg benned az a szokás, hogy hallgass és figyelj a Szent Szellemre; nem engedelmeskedsz Neki. Még mindig a magad útján akarsz járni, így a szellemed gyenge marad, a hústested pedig egyre erősebb lesz. A Szent Szellem az, aki megerősíti belső emberünket. És a belső ember megerősítése által Krisztus, mondhatni, kijön a szellemből, és bemegy a szívbe, és ott lakozik.

Mi a szív?

Fizikailag, a szívünk a testünk központja. Szellemi értelemben, a szellemi szívünk szellemi lényünk központja. A Példabeszédek 4:23 ezt mondja: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet; mert onnan indul ki minden élet.” Hogyan költözik belénk az élet? A szíven keresztül.

Emlékeztek a magvető példázatára? Az Úr Jézus szórta az Igét, az a földre esett, és ez a föld a szívet jelképezi. Tehát, amikor Isten szava eljön, a szívünkön keresztül jön be, és ha a szívünkkel hiszünk, a szánkkal pedig vallást teszünk, akkor megtartatunk. Így költözik belénk az élet. Az élet úgyszintén a szívből jön ki. Ahhoz, hogy Krisztus rajtad keresztül tudjon élni, a szívedben kell lakoznia.

Ki lakik ma a szívedben? A te éned. Ez az, amiért az, ami onnan kijön, te vagy. A Szentírásban a szív a szellemnek egy részéből, a léleknek pedig mindhárom részéből tevődik össze. Ha kutatjuk a Szentírást, azt láthatjuk, hogy a szív utat képez a lélek és a szellem között, mivel a szellemnek egy részéből, és a léleknek mind a három részéből áll.

Szellemünknek három funkciója vagy képessége van: bensőséges közösség, intuíció (felismerés), és lelkiismeret. A lelkiismeret a szellemben van, de a szívünknek is a része, mert a Zsid. 9:14-ben az áll, hogy a szív gonosz lelkiismeretét az Úr Jézus vére tisztítja meg. Tehát, a lelkiismeret a szív része. Az Ószövetségben nincs olyan szó, hogy lelkiismeret; a szív szó van használva. Amikor Dávid elmetszette Saul ruhájának szárnyát, szíve vádolta őt („szíve megesett rajta” 1Sámuel 24:6, Károli). Ez azt jelenti, hogy lelkiismerete nyugtalanította. De az Újszövetségben a lelkiismeret szót találjuk. A lelkiismeret pedig a szívben van, mert a szív gonosz lelkiismeretét az Úr Jézus vére tisztítja meg.

Aztán, természetesen, a szív a lélek mindhárom részéből is áll. Azt gondolom, nyilvánvaló, hogy a lelkünknek vannak érzelmei. Ha haragszol, ha boldog vagy, ez a szívedből jön. „Szívem örül.” És a gondolatok, az akarat, a szándék, a szívben van, a lélekben. Például, a Zsidók 4:12-ben az van megírva, hogy Istennek beszéde élesebb bármilyen kétélű kardnál. Áthatol, széthasít, elválasztja a lelket a szellemtől, és leleplezi a szívnek szándékait és gondolatait. A szándék az akaratot jelenti; a gondolat az értelmet. Tehát azt láthatjuk, hogy a szív magába foglalja a szellem lelkiismeretét, valamint a lélek akaratát, értelmét, és érzelmét. Ez a szív.

Mivel az én a szívben lakik, ezért amit az kifejez, a te éned. De egy napon, amikor Krisztus a szívedben lakozást vesz, akkor, ami a lelkiismereteden, az értelmeden, akaratodon, érzelmeden keresztül kifejeződik, Krisztus lesz. Más szóval, tied lesz Krisztus értelme. Krisztus szeretetét fejezed ki. Ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied. És tiszta lelkiismereted lesz Isten és emberek előtt. Ez nagyon fontos, rendkívül fontos, azt mondhatom, hogy ez a titka a keresztyén életnek, hogy Krisztus ne csak a szellemedben lakozzék, hanem ki kell onnan jönnie, és a szívedben kell lakozást vennie. És amikor a szívedben fog lakni, akkor a szeretetben meggyökerezel és alapot veszel.

A szentsátor

A szentsátor egy másik szemléltetés. A sátor három részre volt osztva: ott volt a pitvar (a külső udvar), amely a testünket jelképezi, a szentély, amely a lelkünket jelképezi, és a szentek szentje, amely a szellemünket jelképezi. A frigyláda, Isten dicsősége, a szentek szentjében volt elhelyezve. Nem a szentélyben, és nem is a pitvarban. A pitvar nem volt befedve, a nap fénye világította meg. A szentély már be volt fedve, és az arany lámpatartóból származó fény világította meg. De a szentek szentjében nem volt lámpás. Teljes sötétség volt a természetes és a mesterséges fényforrás hiányában. Mégis tele volt világossággal, mert Isten dicsősége töltött be a szentek szentjét. Azonban Isten dicsősége be volt zárva a szentek szentjébe, mert nemcsak felülről és három oldalról volt betakarva, hanem a szentek szentje és a szentély között volt egy vastag kárpit is. Isten dicsősége nem tudott átszűrődni rajta, nem tudott a függönyön áthatolni, hogy a szentélybe áradhasson. Be volt oda szorítva. De amikor a mi Urunk megfeszíttetett a kereszten, a függöny tetejétől az aljáig kettéhasadt. Ha Isten dicsősége a szentek szentjében lakozik, amikor az a kárpit kettéhasad, akkor mi történik? A dicsőség kiárad a szentélybe. Természetesen, történelmi szempontból szólva, a második templomban, amit a maradék épített fel és Heródes király bővített ki, a szentek szentje üres volt. Nem volt benne a szövetség ládája. Teljesen üres volt. Nem volt benne dicsőség. De szellemi szempontból ez az, ami történni fog.

Hogyan tud Krisztus, aki a szellemünkben lakozik, kijönni és a szívünkben lakozni? Először is, már megemlítettük a pozitív oldalt: a szellemünknek meg kell erősödnie a Szent Szellem ereje által. És amikor az megerősödött, akkor elő fog törni és betölti a szívünket. Van azonban egy negatív oldal is, és ennek a kettőnek együtt kell végződnie. A negatív oldal az, hogy a kárpitnak szét kell hasadnia.

A kárpitnak szét kell hasadnia

Mit jelképez a kárpit? A Zsidók 10-ben azt olvashatjuk, hogy ma közeledhetünk a kegyelem trónusához, bátorsággal léphetünk be a szentek szentjébe, a mi Urunk Jézus vére által, és mivel a kárpit, ami az Ő teste, kettéhasadt. Ő egy új és élő utat szentelt meg a számunkra, hogy beléphessünk a szentek szentjébe. A kárpit a mi Urunk Jézus testét jelképezi.

Amikor a mi Urunk Jézus eljött, hogy testté legyen, az Ige testté lett, neki volt egy teste, és ez a hústest volt a kárpit. A kárpitnak az egyik oldala a szentek szentje felé nézett, a másik oldala pedig a szentély felé. Elválasztotta a szentek szentjét a szentélytől. A mi Urunk Jézus Isten felé fordult és közösségben volt Vele; egységben voltak. Amikor a testben volt, Ő volt az egyetlen, aki Istennel bensőséges közösséget tudott gyakorolni. Az Atya Őbenne volt, és Ő az Atyában, és bizonyos értelemben Ő vált azzá az elválasztássá, mert Ő tökéletes. Ő tudott Istennel beszélgetni, Őt látni, de mivel Ő tökéletes volt, ez megmutatta azt, hogy mi tökéletlenek vagyunk. Ezért, mi nem láthatjuk Istent, így ez elválaszt minket Istentől. De amikor a mi Urunk Jézus teste megtöretett a kereszten, akkor egy új és élő út nyílt a számunkra, és szenteltetett a számunkra. Más szóval, nekünk mindannyiunknak azon az úton kell járnunk. Mi az az út? Ez a kereszt útja. A mi Urunk Jézus nyitotta meg ezt az utat. A teste megtöretett, bennünket képviselve, és az óember Ővele együtt megfeszíttetett. Meghasadt, azért, hogy Isten dicsősége kiáradhasson a mi szíveinkbe. De ne felejtsük el, hogy ez az út számunkra szenteltetett. Ő megnyitotta az utat, mostmár járjunk is rajta. A kereszt útján kell járnunk. Meg kell, hogy törjön a testünk, a külső embernek össze kell törnie. Krisztus a mi belső emberünkben lakozik, az énünk pedig a külső emberünkben. A külső ember összetöretése lehetővé teszi Krisztus számára, hogy a szellemünkből kijöjjön, és a szívünkben vegyen lakozást.

Kincs cserépedényekben

A 2Korintus 4-ben azt olvashatjuk, hogy ez a kincsünk cserépedényekben van. A cserépedény a külső embert jelképezi. Olcsó, közönséges. De ebben a cserépedényben kincs van. A kincs Krisztus – telve ragyogással. De mivel cserépedények vagyunk és a kincs a cserépedényben van, az erő, a kincs ereje ragyogásának mindent felülmúló nagysága be van zárva ebbe a cserépedénybe. Nem látható a világosság. Ő a gyémánt, de a gyémánt a cserépedényben van, így nem látható a gyémánt világossága. De amikor az a cserépedény megreped, összetörik, akkor a kincs ragyogása kiárad. Ez nem embertől való, hanem Istentől. Ezért a bent lakó Szent Szellem nemcsak megerősíti a mi belső emberünket, hanem a Szent Szellem kívül elrendezi a mi mindennapi körülményeinket is. Elrendezi a mindennapi életünket – azt, hogy kivel fogunk találkozni, mi fog velünk történni.

Tudjátok, a hívőknél nincs olyan, hogy „véletlen”, nincs olyan dolog, hogy „véletlenül”. A Szent Szellem rendezi el az életünket, és a Szent Szellem fegyelmezése által folyamatosan töri külső emberünket. Tehát a 2Korintus 4-ben az áll, hogy „mindenütt nyomorgattatunk” (körül vagyunk zárva, be vagyunk kerítve, angolból fordítva). Gyakran úgy találjuk, hogy nyomorgattatunk (körül vagyunk zárva), de ha nyomorgattatunk is, még mindig van egy kiút. „Nem tudjuk mitévők legyünk” (Phillips Translation alapján), de ez nem az élet vége, mert a mi végünk az Ő kezdete. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk. Tiportatunk, de el nem veszünk.

A bokszban, ha le is tipornak, nem vagy kiütve; újra felállhatsz. Ez a mi keresztyén megtapasztalásunk is. Isten Szelleme úgy rendezi el a körülményeinket, hogy legyőzze az énünket, hogy elgyengítse és összetörje külső emberünket. És a külső ember összetöretése lehetővé teszi Krisztus számára, hogy a szívünkben lakozhasson. Például, természetünknél fogva irigyek vagyunk, amikor látjuk, hogy férfi- és nőtestvéreinknek jól megy a soruk, mi pedig szenvedünk. Irigyeljük őket. Még a 73. Zsoltárban is, a zsoltáríró látta a világi emberek boldogulását, és az istenfélő emberek szenvedését, és nem értette. Irigy volt. Nem örült ennek, míg be nem ment a szenthelybe, és akkor az Úr megnyitotta a szemét. Ez természetes. De a Szent Szellem rendezi el a körülményeket. Lehet, hogy megengedi, hogy a testvérednek jól menjen a sora, te pedig szenvedsz, és amikor az irigységed jön, akkor a Szent Szellem azt mondja: „Ez a hústest. Vidd a keresztre, add a halálba.” És ha engedelmeskedsz a Szent Szellemnek, és halálba adod, különös mód, amikor látni fogod testvéred jólétét, együtt fogsz örülni vele. Ez a külső ember összetöretése, és Krisztus életének megnyilvánulása.

Van egy angol közmondás: „To err is human, to forgive divine”, azaz tévedni emberi, megbocsátani isteni. Megbocsátani isteni dolog. Mi nem tudunk megbocsátani. Ha valaki rosszul bánik veled, természetesen, a megbosszulás a természetes reakció. Megpróbálod visszafogni magad és nem állni bosszút, de még ha nem is állsz bosszút, nem tudod elfelejteni az esetet. De hála legyen Istennek, a Szent Szellem foglalkozik veled, és nemcsak megbocsátod, hanem teljesen el is felejted. Ez a Krisztus élete. Amikor az Úrhoz jövünk, Ő megbocsát és elfelejt. Ha bűnbe esel és megvallod, Ő megbocsát; de még ha Ő meg is bocsát neked és el is felejti, gyakran te nem tudod elfelejteni. Lehet, hogy öt perc múlva odamész az Úrhoz, és azt mondod, „Uram, sajnálom. Kérlek, bocsáss meg.” És az Úr azt mondja, „Miről beszélsz?” Ő már elfelejtette. Ez isteni tulajdonság. Akkor Krisztus él rajtad keresztül.

Tehát ez a szellemi folyamat. Hogyan éli Krisztus az Ő életét rajtad keresztül? Ő fog élni a lelkiismereteden keresztül, Ő fog élni az akaratodon keresztül, Ő fog élni az értelmeden keresztül, és Ő fog élni az érzelmeiden keresztül. Amikor az emberek találkoznak veled, nem téged látnak, hanem Krisztust látják. Pál mondta, Krisztussal együtt meg vagyok feszítve. Többé nem én élek. Krisztus az, aki él bennem. Hit által élek, az Isten Fiában való hit által, aki szeretett engem, és Önmagát adta értem.

Amikor Krisztus a szívedben lakozik, amikor Krisztus ül a szíved trónján, akkor az ugyanaz a dolog, amit az Efézusi levélben olvashatunk, „Teljetek meg Szent Szellemmel.” Légy szüntelenül a Szent Szellem uralma alatt. És ha ez megtörténik, akkor a szeretetben meggyökerezel és megalapozódsz. Meggyökerezel, úgy, mint a fa. Gyökeret eresztesz. Megalapozódsz, mint egy épület, ami sziklára épült.

Amikor igazán megérintjük Istent, és valóban megtapasztaljuk Őt, akkor mit tapasztalunk? Szeretetet tapasztalunk, mert Isten a szeretet. Akkor kezdjük tudni felfogni, kezdjük megérteni, és kezdjük magunkévá tenni. A szellemi valóság nem a felfogó képességünk által jön. A szívünkön keresztül jön. A szeretet az, amely képessé tesz bennünket arra, hogy megismerjük Istent; nem az értelmi képesség az, amely képessé tesz arra, hogy megismerd Istent. Amikor a szeretet betölti a szívedet, akkor nemcsak Istent szereted, hanem minden hívőt is szeretsz. Minden szentekkel együtt felfogod, megérted majd Isten szeretetét, és azt fogod látni, hogy érthetetlen szeretet. Akkor lesz az, hogy betöltetünk Isten teljességével.

Honnan tudod, hogy mikor vagy betöltve Isten teljességével? Nem akkor, amikor a fejed tele van teológiai ismeretekkel; hanem akkor, amikor a szíved telve van szeretettel. Akkor vagy betöltve Isten teljességével. És hála legyen Istennek, Pál imádságában azt mondja, „Annak pedig, a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk”. Ő meg tudja ezt tenni. Ő olyan jó – szinte hihetetlen. Ő képes felettébb megcselekedni mindazt, amit kérünk vagy elgondolunk, a bennünk munkálkodó erő szerint. Ez az erő hatalmas. A Szent Szellem ereje hatalmas. Az atomenergia nem hasonlítható hozzá. A Szent Szellem ereje a legnagyobb erő a világon, mert be tud minket tölteni Isten teljességével.

„Annak légyen dicsőség az egyházban a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!” Ez az evangélium. Az Úr nyissa meg a szemünket, és Szelleme által tegyen képessé minket arra, hogy felfoghassuk. Mert Isten a szeretet, és Ő azt akarja, hogy mi bírjuk az Ő szeretetét.