Az Úr bármelyik pillanatban itt lehet

Christian Chen

PDF-ben letölthető: Az Úr eljövetelére felkészített nép 1. rész

Lukács 1,17

„Ez Ő előtte fog járni az Illés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet” (Károli)

„Ő előtte fog járni Illés szellemével és hatalmával, hogy az atyák szívét a fiakhoz visszatérítse, az engedetleneket az igazságosak észjárására hozza, hogy az Úrnak jól fölkészült népet állítson elő.” (Csia Lajos ford.)

„és ő maga Illés szellemével és erejével (hatalmával) előtte fog járni (az Úrnak), hogy az apák szívét (a) gyermekekhez fordítsa, és az engedetleneket az igazak megfontoltságára, hogy az Úr számára felkészült népet készítsen (elő).” (Vida Sándor ford.)

Az idézett szakasz Bemerítő Jánosra vonatkozik, ő fog az Úr előtt járni az Illés szellemével és erejével.

Három személy jelenik meg tehát ebben a versben: Bemerítő János, az Úr Jézus és Illés.

Az utolsó tagmondatot nézzük: „hogy az Úr számára felkészült népet készítsen elő”. Ez a fő mondanivalója ennek a mostani hétvégének.

Hogy jobban megérthessük ezt a részt, el kell olvasnunk a teljes szakaszt – mindig ez (tehát a szövegkörnyezet) az Ige megértésének a kulcsa. [Lk 1,1-17-ig olvassuk el.]

Tudjuk tehát, hogy Zakariás pap volt, a papoknak pedig fő céljuk az volt, hogy vagy főpapok legyenek, vagy pedig, hogy egy évben egyszer bemehessenek a Szentek Szentjébe, hogy felajánlják Istennek a nép közös áldozatát. Minden egyes papnak ez a két vágya volt. Főpap azonban csak egyvalaki lehetett, és ha az már megvolt – maradt a másik fő ambíció: bemenni a Szentek Szentjébe. Évente egyszer minden papnak megvolt rá az esélye, hogy sorsolás révén bejusson, és ő füstölögtessen tömjént az oltárnál. Akit a sorsolás kijelölt, az bent tömjént égetett, kívül pedig a nép a tömjén felajánlásának az idején közösen, egységben imádkozott. Belül a tömjénfüst hatolt az égig, kint pedig a nép imádsága jutott föl Istenhez. A Biblia ezért állítja párhuzamba mindig az imádságot a tömjén füstjével.

Ez az imádság azonban közös, együttes imádság! Minden évben egyszer a nép összegyűlt, hogy együtt, egy akarattal imádkozzon, miközben az egyik pap bement a szent helyre, hogy az oltár elé álljon a tömjénnel. Amikor a tömjén égett, a füst és az imádság felszállt a menny felé.

Régészeti kutatások alapján a bibliai időkben nem lehetett csak úgy egyszerűen tömjént készíteni, és előfordult, hogy az összetétele nem bizonyult elég tisztának. El lehetett égetni, illata is volt, de mielőtt elérte volna a mennyezetet, szétoszlott a füst.

A tömjén helyes elkészítési módja nagy gondosságot igényelt. Különféle alapanyagok kellettek hozzá, és tudni kellett ezeket úgy összeállítani, hogy tiszta tömjén készülhessen. A bibliai időkben tehát a tömjén úgy égett, hogy a füstje egyenesen felfelé szállt. Ebből lehetett tudni, hogy a tömjénfüst elért Isten trónjához.

A mi imádságainknak is hasonlóan kellene működnie. Néha azt gondoljuk, olyan egyszerű imádkozni, kimondunk csak néhány szót, és kész. De tudnunk kell, hogy az ima a mi tömjénünk. Sok imádságunk azonban sosem ér a mennyezeten túl – mivel nem is érdekel, hogy Isten megválaszolja-e az imánkat vagy sem. Mielőtt azonban megválaszolhatná az imádságunkat, annak el kell jutnia a menny füléig. Mennyire szükségünk van tehát a Szent Szellem szavára, hogy finommá, nagy tisztaságúvá, édessé tegyen bennünket! Akkor is, ha a velünk való bánásmód annyira súlyos is néha, hogy nem csak összetör, hanem egyenesen porrá őröl minket. Ekkor tanuljuk meg, hogyan kell imádkozni.

Amikor például rengeteg pénz van a zsebünkben, a térdünk is nagyon nehezen hajlik meg. De ha üres lesz a zsebünk, valahogy úgy érezzük, a térdünk is rugalmasabb lesz, annyira legalábbis, hogy magunkat megalázva letérdeljünk Isten előtt. Amikor a Szent Szellem munkálkodik az életünkben, az imádságunk is megváltozik. Néha úgy vagyunk vele, hogy olyan egyszerű imádkozni, de ne feledjük, az imádságunk olyan, mint a tömjén. Mielőtt elérné a mennyet, a Szent Szellem aprólékos munkájára van szükségünk az életünkben.

Van azonban még egy kérdés. Miért imádkozott a nép évente egyszer? Ilyenkor nem volt idejük egyenként mindenkinek a bajaiért, betegségeiért imádkozni. Gondoljunk Erzsébetre és Zakariásra. Nincs gyermekük – minden bizonnyal van tehát valami a szívükön, valami nagy szükséglet. A bibliai időkben ugyanis szégyennek számított a gyermektelenség. Természetes volt ilyenkor, hogy a férj és a feleség együtt imádkozott, hogy az Úr vegye el a szégyenüket. Miért volt ez szégyen? Mert minden zsidó anyának ugyanaz volt a vágya: hogy ő legyen az eljövendő Messiás szülőanyja. Legyen akár fia, akár lánya, de az ő leszármazottja legyen a Messiás, és így teljesedjen be Isten akarata. A legfontosabb akarata Istennek pedig az emberiség Megváltójának a megszületése. A Messiás eljövendő volt erre a világra, de ki fogja méhében hordozni? Úgy vélték, minden zsidó nő potenciális jelölt volt, tehát akinek nem lehetett gyermeke az ószövetségi időkben, szégyennek élte ezt meg.

Ha tehát Erzsébetnek nem volt gyermeke, mi lehetett a leghőbb vágya? Milyen imádságra gyűlhettek össze vajon? Ne feledjük azonban, hogy ez közös imádság volt, egyetlen egyszer egy évben. Zakariásnak pedig lehet, hogy életében ez volt az egyetlen alkalom, hogy elláthatta ezt a feladatot. Milyen imádságot hozott vajon tehát a nép Isten elé?

Először ezt kell megértenünk: Mindenkinek, aki Isten jelenlétébe jött, bizonyára mindenféle szükséglete volt, itt azonban közös, együttes imádságról van szó. Sajnos manapság, amikor együtt imádkozunk, annyira csak a betegségeinkre, gyengeségeinkre koncentrálunk, és mert annyi ilyesmi van közöttünk, egy óra is beletelik, teljesen elmegy az idő, mire végigmondjuk mindet. Isten gyermekei így biztosan nem tanulnak meg együttesen imádkozni, és még csak nincsenek is ennek tudatában.

Az imádság egyik fajtája ugyanis az egy akarattal való imádság. Amikor így imádkozunk, Isten meghallgatja ezt az imádságot. Szinte kötelező számára meghallgatni. Ez a közös imádság ereje. Miért vagyunk ma oly gyengék? Isten sokkal többet tud tenni közöttünk annál, mint amit eddig tett! De mi nem tudunk semmit sem az egy akarattal való imádságról. Pedig van egy mennyei ígéretünk: Ha a Gyülekezet megköt valamit a földön, kötve lesz a mennyben, és ha felold valamit a földön, oldva lesz a mennyben is. Figyeljük meg: a földi cselekvés történik először! Amikor mint gyülekezet megkötünk és feloldunk valamit, akkor történik valami. Először a gyülekezet cselekszik valamit, mielőtt a menny cselekedne. Ez a közös imádság ereje.

Amikor megkötözzük az ellenséget és feloldozzuk a lelkeket, nagyon sok ember üdvösségre jut. Van, hogy azt szeretnénk, hogy az emberek üdvösségre jussanak, de annyira gyengék, erőtlenek vagyunk. De most, az Úr feltámadása után hatalom adatott a Gyülekezetnek: bármi, amit megkötünk a földön, kötve lesz a mennyben is. És bármit, amit feloldunk a földön, a menny is fel fogja oldozni. Gondoljunk csak bele, a közös imádság szinte elengedhetetlen Isten számára! Mert a Gyülekezetnek nem kell a mennyei cselekvésre várnia; amikor egységben imádkozunk, például, hogy Urunk, itt van ma húsz látogató az összejövetelen. Ha imádkozni akarunk ezért a húsz lélekért, először megkötözzük az ellenséget, aki megkötözte őket. A megmenekülésük akadálya ugyanis az, hogy megkötözte őket az ellenség, a Sátán. Ezért az Úr nevében mint gyülekezet együttesen imádkozunk, hogy megkötözzük az ellenséget, és ugyanekkor eloldozzuk a Sátán fogságában lévőket, fiatalt és időset egyaránt. Nem csak a fiatalok vannak kitéve a kísértésnek, hanem az idősebbek is! Ha tényleg így imádkozunk, felfedezzük, hogy az imára adott válasz megérkezik, ahogyan ez Zakariással is történt.

Értsük meg a következőt, testvérek: amikor gyülekezetként összejövünk, nem törekedhetünk csak a gyülekezet rendjének helyreállítására! A legfontosabb dolog a gyülekezet élete. Van-e nekünk ilyen közös, együttes életünk? Megértettünk dolgokat, rendelkezünk ismerettel. A külsőségeket egyszerű megvalósítani; elhagytuk a felekezetiséget, ez sem probléma. Nincs több megosztottság, tudjuk, mit kell tenni. Minden az újszövetségi rend szerint történik, a gyülekezet teljes szerkezete helyesen épül fel. Minden biblikus. De a lényeges dolog ez: a Gyülekezetnek, mint Krisztus Testének eszerint a valóság szerint is kell élnie! Úgy, mint ami valóság, ami felismerhető a társadalmunkban, embertársaink között. Bármerre járunk, akkor azt lássák, hogy mi nemcsak egy kis csoport vagyunk, akik összejövünk, hanem mindenki körülöttünk érezze meg Krisztus jó illatát. Erre hívattunk el ma!

Van azonban egy veszély is, testvérek, amelyre már volt példa a történelemben. Minden Isten Szava szerint történik. Látjuk, ahogy összeállnak a csontok, majd a csontokra hús és ín kerül, sőt, a bőr is beborítja az egész testet. Ez egyértelműen a test helyreállítása. De Isten kegyelméből az Úr tanúságtételére hívattunk el. A fontos kérdés tehát ez: van-e a testben élet? A test élete pedig nem más, mint a Szent Szellem jelenléte. Szóljon az Úr a szívünkhöz, hogy megtanuljunk, megértsünk valamit az egy akarattal való, közös imádságról.

Ugyanez volt Izrael népével is. Évente egyszer összegyűltek kint a Templom előtt, miközben bent a tömjén füstje felfelé szállt. Milyen imádság volt ez? Ebben az imádságban nincs helye az egyéni szükségleteknek. Ezért kell az ilyen imaóra is. Ezért volt például Austin-Sparks-ék gyülekezetében minden héten két imaalkalom. Egyik az egyéni szükségletekre, a másik a közös gyülekezeti szükségletekre.

Nézzük meg: a történelem és a hagyomány szerint mi volt a nép közös imádsága? Csak egyetlen egy imádságuk volt. Az Ószövetség Szava alapján a Messiás eljövendő volt. De vajon mikor? Elegendő prófétai szót ismertek a Bibliában. És arra alapozva, amit megértettek, évente egyszer egy közös imádságot ajánlottak fel Istennek, és egyetlen dologért imádkoztak, egy vágyuk volt: hogy a Messiás jöjjön el minél hamarabb, akár ma is! Tehát minden évben egyszer ezért gyűlt össze a nép, hogy ezért imádkozzanak, és várták minden évben, de az évek csak teltek.

Emlékszünk ugye a Sátorok ünnepére? Volt egy szertartás Urunk idejében. A papok a Siloám tavához mentek, és az onnan vett vizet az oltárra öntötték, majd a víz az oltár lábához folyt. Miért kellett minden évben ezt megtenniük? Mert az Ezékiel 47 alapján tudták, hogyan ismerik fel, ha eljött a Messiás. Honnan lehet tudni, hogy a Messiás napja elérkezett? Onnan, hogy akkorra Isten Temploma másmilyen lesz. Az eljövetele előtt a Templom csupán egy vallási célú épület volt, ahová Istent imádni mentek az emberek. De ha a Messiás eljön, a Templom már nem csak egy templom, mert a kegyelem trónusából víz fog kiáradni, és ez a víz keletre, a Holt-tenger felé fog folyni, és a Holt-tenger sós vize édesvízzé válik, és nem csak élettelen sivatag lesz körülötte, hanem mindenfelé halászok lesznek majd a Holt-tenger körül. Most már értjük tehát, hogy ez Isten célja. És amikor a Messiás eljön, ez tényleg be fog következni. A Holt-tenger éppen olyan lesz, mint a Galileai tenger. Izrael két fő vízterületei ezek. A Holt-tenger jelképezi a jó és a gonosz tudásának a fáját, a Galileai tenger pedig az élet fáját. Tehát miután megismertük a jó és a rossz tudásának a fáját, az egész világ pontosan olyanná vált, mint a Holt-tenger. Tudjuk, hogy egy napon a mi Urunk visszatér. Mikor tudjuk meg tehát, hogy az Úr visszajön? Abban a pillanatban, amikor Isten jelenlétébe kerülünk. Abban a pillanatban, amikor az élő víz forrásához jövünk és a vízből iszunk, soha többé meg nem szomjazunk. Látjátok tehát, testvérek, hogy honnan lehet tudni, hogy a Messiás eljön?

Izrael népe minden évben felment Jeruzsálembe. Egyedül a Sátorok ünnepén vettek vizet a Siloám tavából. Nagyon egyszerű az oka. Az ünnep már majdnem véget ért; azt gondoltuk, hogy a Messiás idén el fog jönni, és az ünnep utolsó napján már eléggé valószínűnek tűnik, hogy a Messiás abban az évben sem jön el, de ők akkor is rá akarták önteni a vizet az oltárra, és még mindig vártak a Templomból kifolyó vízre. Évről évre várták a Messiás eljövetelét. A hosszú várakozás miatt nagyon megszomjaztak. Ezért azon a napon Urunk felállt, és így kiáltott fel: mindenki, aki szomjúhozik, jöjjön énhozzám! Mit jelent ez, Testvérek? Hogy a Messiás már eljött. Az emberiség Megmentője már közöttük van! És még mindig szomjaznak a Messiásra! Az Úr pedig azt mondja: Jöjjetek énhozzám! Mindegyikünk Isten templomává válik, tehát a lényünk legbelsejéből élő vizek folyamai ömlenek.

Tehát ez a vágyuk, és minden évben várnak, sok-sok éven át, és már úgy tűnik, várakozásuk egy örökkévalóság. De legalább évente egyszer van egy nemzeti imádságuk. Nem a saját igényüket mondják, hanem egy dologra figyelnek: egy hanggal, egy vággyal egy imát mondanak, azt akarják, hogy a Messiás minél hamarabb eljöjjön. Miért? Mert a Római Birodalom elnyomása alatt éltek. Minden nap szembesülniük kellett azzal, hogy a területüket római katonák tapossák. Azért imádkoztak, hogy a Messiás eljöjjön, és megszabadítsa őket a szenvedéseikből. Ne feledjük tehát, hogy ezek az emberek, akik itt imádkoznak, valóban készek az Úr eljövetelére. Természetesen, ez csak a maradékot jelképezi, csak egy maradékot Izrael népéből. Például, amikor a jeruzsálemi rabbik, írástudók tanulmányozták a Bibliát, és megkérdezték tőlük, hogy hol kell megszületnie a Messiásnak, azonnal Mikeás könyvét idézték. A fejük tele volt Isten Szavának ismeretével.

Gondoljuk meg, Urunk Jézus Jeruzsálemtől mindössze nyolc kilométerre született. Megvan az ismeretük. Tudták, hogy el fog jönni a Messiás, azt is tudták, hogy hol, de egyáltalán nem voltak felkészülve az eljövetelére. Még arra sem vették a fáradságot, hogy felkerekedjenek egy nyolc kilométeres útra. Azok a bölcsek viszont, akik olyan messziről eljöttek, hogy majdnem egy évig tartott az nehéz út, készen voltak. Megfizették az árát, nemzetekből, pogányokból valóként, mint te és én. De hála legyen az Úrnak, voltak néhányan, akik készen voltak, de nem mindenki.  Miért tért vissza Izrael népe Jeruzsálembe? Csak a többség egy kis maradéka volt az, aki visszatért. Amikor a többség Babilonban maradt, ők készen voltak visszatérni Jeruzsálembe. Sokan visszatértek Jeruzsálembe, még tanult írástudók is. Betlehem ehhez képest a szomszédban volt, és mégsem vették a fáradságot, hogy meglátogassák az Urat. Az Úr első eljövetelekor tehát nem egy teljes nép, hanem csak egy maradék gyűlt össze, akik együttes imádságot ajánlottak fel.

Testvérek, amikor mi így imádkozunk, eltöltünk-e egyetlen másodpercet is azzal, hogy kérjük, jöjjön el az Úr minél hamarabb? Készen állunk-e, ha ma jönne el? Mindent tudunk a Bibliából, a könyveinkből is, de éljük is azt az életet?

Amikor megnézzük a Lukács 1. fejezetét, és észrevesszük benne, hogy valóban, legalább évente egyszer sokaság gyűlik össze a Templom körül, és amikor Zakariás füstölögteti a tömjént, a közös imádság szintén a mennybe száll. De évről-évre mintha zárva lenne a menny. Nincs válasz az imádságra. De ez az alkalom más, mint a többi. Ekkor azt olvassuk, hogy az Úr angyala megjelenik Zakariásnak, és megáll az oltár mellett. Az angyal üzenetet hozott, egy nagyon jó hírt. A 13. versben azt olvassuk, hogy az angyal azt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatásra lelt.”

Amikor ezt a szakaszt olvassuk, előfordul, hogy többet látunk a szövegben, mint ami ténylegesen benne van. Ismerjük Anna történetét, hogy gyermektelen volt, és hogy miként imádkozott az Úrhoz. Az ő imája az egyik legszebb a Bibliában. Zakariásék esetében azonban nem olvasunk az imádságukról, csak tudjuk róluk, hogy szeretnének gyermeket. Mi már annyira ismerjük a Bibliát, hogy bele teszünk valamit a történetbe. A vasárnapi iskolákban annyira ügyesek vagyunk, hogy összehozzuk Anna történetét Zakariáséval. A Biblia azonban sehol sem ír Zakariás egyéni imádságáról! Ez egy nagyon komoly pillanat. Amikor a népet a Megváltó eljövetele foglalkoztatja, semmi sincs ennél fontosabb. Egyetlen egyéni kérés sem szorítható bele ebbe az együttes imádságba. Az az ima annyira egy dologra összpontosult, annyira őszinte, szívből jövő volt. És ekkor Isten válaszolt az angyalon keresztül. Évről évre imádkozott Izrael népe a Messiás eljöveteléért, és semmi sem történt. Mintha a menny be lett volna zárva. Majd egyszer csak a jó hír megérkezik: meghallgattatott az imádságotok! Milyen imádság? Hogy a Messiás megérkezzen. És a jó hír az, hogy Isten meghallgatta a könyörgéseteket. Jön a Messiás.

A Messiás annyira közel van, hogy mindössze hat hónap van a Messiás és Bemerítő János születése között. Sőt, a Messiás már ott volt, de meg kellett várnia, hogy egy napon megszülessen Betlehemben. Ott fogják majd meglátni az Úr Krisztust.

Értjük ezt, testvérek? Erről az együttes imádságról beszél az Ige. Végre a nép megtudja, hogy a Messiás jön, már úton van. Az Emberfia az ajtóknál van, ami azt jelenti, hogy a Messiás bármelyik pillanatban megérkezhet. Ha jól ismerjük a történelmet, menyire van közel a Messiás? De miért volt szükség Bemerítő Jánosra? Ez mindig a legérzékenyebb pont. Ha az Úr hamarosan eljön, miért van szükség Bemerítő Jánosra?

A Jelenések könyve utolsó fejezetében az Úr háromszor is mondja, hogy „eljövök hamar”. Kétezer év eltelt, és még mindig várunk az Úr eljövetelére. Vajon késik az Úr? Ez nem így van, testvérek. Az ógörög nyelvet ismerők szerint, amikor az Úr azt mondja, „eljövök hamar”, az valójában ezt jelenti: amint útra kelek, rögtön meg is érkezem. A kérdés tehát a következő: honnan tudhatjuk, hogy az elmúlt kétezer év során az Úr útra kelt-e vagy sem? A Máté 24. fejezetében Urunk a tanítványainak azt mondja, hogy tanuljanak a fügefa példájából. Majd így folytatja: Amikor a fügefa levelet hajt, tudjuk, hogy közel van a nyár. Ne feledjük, hogy ez a fügefa Izrael népét jelképezi.

Kr. u. 135-ben Izrael népe látszólag eltűnt a föld színéről. A fügefa tehát kiszáradt. De az Úr azt jövendöli, hogy egy napon újra lesznek levelek a fügefa ágain. Amikor ez megtörténik, abból fogjuk tudni, hogy közel a nyár. Urunk pedig hozzátesz még egy mondatot: Az Emberfia az ajtók előtt áll. A keleti házak ugyanis nem olyanok, mint a nyugati házak, ahol csak egy ajtó van. Az utca felől van egy főbejárat, amelyen keresztül egy hatalmas udvarba lépünk. Majd megint egy ajtó, amelyen keresztül a belső udvarba kerülünk. Majd egy harmadik ajtó jön, amely a ház ajtaja, és ezen lehet kopogtatni. Ezért mondja azt a Biblia, hogy az „Embernek Fia az ajtóknál van” többes számban.

  1. május 14-én az egész világ nagy meglepetésére Izrael nemzete újjáéledt. Ebből fel kell ismernünk, hogy az Emberfia az ajtóknál áll. Tehát, ha a vendégem már az egyik ajtó előtt van, akkor onnan biztosan tudhatom, hogy már útra kelt. Utazásának végcélja pedig az én házam.

1948 előtt tehát nem tudhattuk, milyen közel van az Úr eljövetele. De figyeljetek, testvérek: az Úr azt mondja, „amikor elindulok, akkor nagyon hamar meg is érkezem”. 1948 óta 2014-ig közel 65 év telt el. Ha 1948-ban az Úr már az egyik ajtónál volt, gondolhatjuk, hogy ez alatt a 65 év alatt semennyit sem jött közelebb?

Testvérek, vajon nincs már itt az ideje az együttes imádságnak? Még ha a Gyülekezet kétezer éve imádkozik is az Úr visszajöveteléért, mintha a Szent Szellem mégis arra emlékeztet bennünket, hogy egy fogadóbizottságot kell felkészíteni az Úr eljövetelére. Az ószövetségi időkben az Úr felkészítette a népet, és akkor azt látjuk, hogy egyesek visszatérnek Babilonból. Vannak néhányan, akik visszatérnek Jeruzsálembe, újjáépítik a templomot és a falat. Az újjáépítés munkája ez. De tulajdonképpen az Úr titokban embereknek egy csoportját készíti fel az Ő eljövetelére. Még ha a világ nagy része nem is foglalkozott az Ő eljövetelével, Isten már felkészített egy népet, hogy köszöntsék Őt az Ő első eljövetelekor.

Most az 1948 utáni napokban élünk, és újabb háború van Izrael és Gáza között. Ez egy ősi háború a filiszteusok és Izrael között. Ha szeretnénk megismerni ennek a háborúnak az időrendjét, akkor tudjuk, hogy ez a történet Sámsonnal, Góliáttal és a filiszteusokkal kezdődött. Isten a filiszteusokat használta az oldalukba adatott tövisként, hogy próbára tegye Izraelt. Ha Izrael jó szellemi állapotban volt, mindig az Úrtól való függésben, akkor a Biblia arról tudósít, hogy a filiszteusokat mindig könnyedén elűzték Egyiptomba. De ne feledjük, hogy amikor Izrael borzasztó szellemi állapotban volt, akkor még a hegyi területeken is megtaláljuk a filiszteusokat az országban.

Testvérek, emlékezzünk, hogy 1948-ban Izrael népe valóban egy Valakihez gyűlt össze. Az Ézsaiás 49 szerint egy személlyé lesznek, akinek a neve Izrael. Urunknak van egy másik neve: az igaz Izrael – és akárcsak József testvérei, akik eljöttek együtt Egyiptomba, arcra borultak József előtt, József pedig felismerte a testvéreit. Emlékezett arra az álomra, hogyan hajolt a tizenegy kéve földig előtte. De ne feledjük, azon az összejövetelen a testvérek nem ismerték fel Józsefet, ő viszont megismerte a testvéreit! Miért várt mégis József azzal, hogy felfedje magát előttük? Arra várt, hogy a testvérei bűnbánatra jussanak. Arra várt, hogy felébredjen a lelkiismeretük.

Testvérek, 1948-ban az Úr az, Aki egybe gyűjtötte Izrael népét, de a szemük még mindig vak, nem ismerik fel Őt. Atyáik kétezer évvel ezelőtt azt kiáltották, „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” Isten mégis összegyűjtötte őket Izraelben. Az Úr pedig mégis arra a pillanatra vár, amikor visszatérnek, megtérnek Őhozzá.

Most újabb háború van Izraelben, és ez most, 2014-ben történik. Idén és jövőre négy holdfogyatkozás [vérvörös színű telihold] lesz. Amikor Izrael népe a Páskát és a Sátorok ünnepét ünnepli, nem csak telihold lesz, hanem vérvörös telihold. De nem csak ez az egyetlen tetrád (négy holdfogyatkozásos telihold két év alatt), mert van még másik 7 ilyen, [amikor a négy holdfogyatkozás két éve alatt van egy napfogyatkozás is – ford. megj.]. Lehetséges-e, testvérek, hogy az Úr ezt használja fel, hogy emlékeztessen bennünket, keresztyéneket? Ez a négy teljes holdfogyatkozás (vérhold) nem csak a zsidók ünnepeinek időszakában történt.

1493-ban és 1494-ben, két egymást követő évben, amikor a zsidók a Páskát és a Sátorok ünnepét tartották, négy teljes holdfogyatkozást láthattak. Mi történt ekkor? Egy évvel korábban, 1492-ben, miután a zsidók már háromszáz éve éltek Spanyolországban, gyönyörű Spanyolországot építettek ez alatt az időszak alatt. Minden zsidó nagyon büszkén járt-kelt emiatt az utcákon, ám 1492-ben választás elé állították őket: vagy katolikus hitre térnek, vagy el kell hagyniuk az országot úgy, hogy semmit sem vihetnek magukkal. A zsidók sosem felejtik el, hogyan űzettek ki ugyanebben az évben Spanyolországból. Nem is tűnt fel nekik, hogy ugyanez az év volt az, amikor Kolumbusz felfedezte az Új Világot. Izrael népe azt gondolta, hogy már elérkeztek a nyugati világ széléhez, és hogy a vándorlásuk is a végéhez ért – de a prófétai szó alapján tovább kellett szóródniuk a távoli nyugatra is.

A következő években, tehát 1493-ban és 1494-ben, amikor ez a nép Itáliába, illetve az Új Világba vándorolt, és a Páskát, valamint a Sátorok ünnepét ünnepelték, a telihold nem csak telihold volt, hanem vérvörös színű hold – és ez nem más, mint a teljes holdfogyatkozás. Az interneten, például a youtube-on meg lehet nézni, hogy milyen az, amikor a hold vérszínűvé válik. Nem történhet mindez véletlenül! Összefüggésben kell lennie Izrael népének szétszóratásával és összegyűjtésével.

Majd egy következő esemény: 1949. Emlékszünk, 1948 Izrael államának újraszületése – az elkövetkező két évben pedig a világ 106 országából tértek ide vissza zsidók. Hazatérésük közben megünnepelték a Páskát és a Sátorok ünnepét is – és közben megint csak négy vérvörös holdfogyatkozás volt.

Majd 1967-ben, a világ nagy meglepetésére Jeruzsálem újra Izraeli fennhatóság alá került. 1967-ben és 1968-ban pedig a Mórija-hegy fölötti vérvörös teliholdakban gyönyörködhettek az izraeliek – egészen pontosan négy ilyen vérvörös hold volt ebben a két évben.

Csodálatos dolog a telihold, de amikor a Föld árnyéka rávetődik, akkor üres lesz – de hogyan lehet egyszerre valami teli is és üres is? Aranyszínű és vérvörös? Az Úr valamiképpen tanítani akarja Izrael népét, amikor végigmennek ezen a nyolcszor négy vérvörös teliholdon (az első négy tetrádon nincs időnk végigmenni, de ez is elég lesz most).

A Biblia szerint, amikor a hatodik pecsét felnyitásához érkezünk (Jelenések 6.), a nap elsötétül, mint egy fekete szőrzsák. Ez napfogyatkozás. A hold pedig vörös lesz, mint a vér – ez pedig holdfogyatkozás.  Nem tudjuk, hogy ez a tetrádsorozat tényleg ennek a bibliai versnek a beteljesülése-e, ezt nem tudhatjuk. Keresztyén körökben azonban ma ezekről beszélnek, mert valaminek minden bizonnyal történnie kell ez alatt a két év (2014 és 2015) alatt. Nagyon kíváncsiak az emberek, de tanulnunk kell a történelemből. Végig kell mennünk mind a nyolc tetrádon, hogy rájöjjünk valami nagyon fontosra.

Az elmúlt hónapban Brazíliában jártam, ahol egy egyhetes konferenciát tartottunk Józsué könyvének tanulmányozása céljából. Viszont valahogy nagyon fontosnak éreztük a vérvörös holdak témáját, úgyhogy az idő egy részét ennek tanulmányozására fordítottuk. Öt estén keresztül végigmentünk ezen a nyolc vérhold sorozaton, és a prófétai szavakat is áttekintettük, hogy hogyan ismerhetjük fel, ha az Úr visszajövetele már nagyon közel van.

Az ilyen konferenciákat valós időben lehet nyomon követni az interneten, úgyhogy egyszerre nagyon sokan hallgathatják az üzenetet. Mindegyik tanulmányt rögtön a youtube-ra töltötték, ahol bővebben megnézhető, ha valakit érdekel ez a nyolc tetrád és a történelem kapcsolata részletesen, angol-portugál nyelven: http://www.amaturidade.com.br/mensagem.php?idMensagem=68 Ha körülnézünk a különféle honlapokon vagy könyvesboltokban, hozzájuthatunk bizonyosfajta könyvekhez a témában, de mindegyik csak az utolsó négy tetráddal foglalkozik. Isten kegyelméből azonban mi végig tudtuk venni mind a nyolcat, és a hozzájuk kapcsolódó eseményeket.

Testvérek, ma reggel, ha bekapcsoltátok a híreket, hallhattátok, hogy 72 óra fegyverszünet után az Izrael és Gáza közötti háború újra folytatódik. Még csak fél év telt el ebből a két évből; nem tudjuk, mi fog történni. Néhányan megkérdezik: Lehetséges, hogy az Úr valamikor ez alatt a két év alatt fog visszatérni? Ha bárki ezt kérdezi, azt jelzi, hogy csak egy elmélete van, de valójában nem várja az Urat. Mert ha tényleg várjuk az Úr eljövetelét, Ő a Biblia Bárszerint bármelyik pillanatban eljöhet! Mi Krisztusra várunk, nem pedig az Antikrisztusra! Bármelyik pillanatban eljöhet az Úr. Ha szeretjük Őt, van türelmünk még másfél évet várni?

Margaret Barber sokszor imádkozott együtt Watchman Nee-vel. 1926 végén együtt imádkoztak, és Miss Barber azt mondta: Urunk, olyan régóta várunk Rád, ugye nem múlhat el 1926 úgy, hogy nem jöttél el? De ha mégis, akkor azt kérjük, hogy gyere el 1927-ben! Amikor az utcán ment a fiatal Watchman Nee-vel, így szólt hozzá: „Testvérem, az utcasarkon túl lehet, hogy Urunkkal találkozunk.”

Testvérek, az eszünkkel vagy a szívünkkel várjuk az Urat? Ha igazán szeretjük Őt, egy kérdésünk van csak: tényleg másfél évig kell még várnunk? Az tehát, aki várja az Úr visszatérését, akár van négy vérvörös hold, akár nincs, nem számít – kivéve, ha ez a visszajövetelének a jele.

A fontos az, testvérek, hogy nagyon közel vagyunk Urunk visszajöveteléhez! Nem merném kijelenteni, hogy az Úr e két éven belül jön vissza, ezt tényleg nem tudhatjuk. Az Úrnak azonban bizonyára megvan a maga időzítése. Egy azonban bizonyos: Urunk azt mondta, hogy amikor útra kel, amint elindul, akkor nagyon hamar megérkezik. Tudjuk, hogy 1948-ban az Úr bizonyosan elindult.

Testvérek, amikor az angyal azt mondta Zakariásnak, hogy meghallgattatott a könyörgése, tudjuk, milyen közel volt a Messiás? Mindössze hat hónapnyira. Tehát még hat hónap, és Jézus megszületik Betlehemben. Aki a jászolban van, Ő az Úr Krisztus, aki pedig a trónon van, ő a császár úr. Így köszöntötték ugyanis akkor a császárt. De az angyal azt mondta a pásztoroknak, ne tévedjenek, ha megtaláltátok a jászlat, Ő van ott, az Úr Krisztus. A Messiás eljött. Miért van szükség akkor Bemerítő Jánosra? Mert Bemerítő János a Messiás előfutára volt. De ma, az Úr visszatérése előtt, gondoljátok, hogy van az embereknek egy csoportja, akik köszöntik majd Őt?

Szóljon az Úr a szívünkhöz! Ezért van egy csodálatos igénk: „az Úr számára felkészült népet készítsen (elő)”. Arra hívattunk, hogy Bemerítő Jánosok legyünk. Nem mi vagyunk a Krisztus, hanem embereket vezetünk Krisztushoz. Nem vagyunk más, mint kiáltó szó a pusztában, és Krisztus szava ad tartalmat ennek a kiáltó szónak. Néha, amikor hirdetjük az evangéliumot, csak a hang hallatszik, de nincs benne tartalom. Bemerítő János képes volt arra, hogy felkészítsen egy népet az Úr számára. Bárhol is legyünk a világban, New Yorkban vagy Romániában, a küldetésünk ez: felkészíteni egy népet, akik készen állnak az Úr számára.

Bemerítő János az Úr első eljövetelére készítette fel az embereket. Mi miért vagyunk itt? Hogy felkészült népet készítsünk elő az Úr második eljövetelére.

Elhangzott: Nagyvárad, 2014. 08. 09.