Miért imádkozzunk

„Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremtettek.” (Jel. 4:11)

Amikor Isten megteremtette az embert, szabad akaratot adott neki. Így az univerzumban három különböző akarat létezik: Isten akarata, az ellenség, a Sátán akarata és az ember akarata. Az emberek azon tűnődhetnek, hogy vajon Isten miért nem rombolja le a Sátánt egy pillanat alatt. Az Úr megtehetné, de nem teszi. És miért? Mert Ő azt akarja, hogy az ember Ővele együttműködve bánjon el a Sátánnal. Istennek megvan az akarata, a Sátánnak is az övé, és az embernek is megvan a saját akarata. Isten azt keresi, hogy az ember akaratát az Övével kapcsolja össze. Nem akarja a Sátánt egyedül saját maga lerombolni. Nem tudjuk egészen, hogy Isten miért választotta ezt az utat, de tudjuk, hogy Neki ez így tetszik – nevezetesen, hogy Ő nem fog függetlenül cselekedni; Ő az emberrel való együttműködést keresi. És ez a Gyülekezet felelőssége a földön.

(forrás: W. Nee, The Lord My Portion, daily devotional, http://www.c-f-p.com)

Fel kell ismernünk, hogy az imádság egy nagy titok. Itt Isten munkálkodásának egy alapelvét látjuk, vagyis hogy Isten népének imádkoznia kell, mielőtt maga Isten felkel és cselekszik: akarata csak azoknak az imádságán keresztül valósul meg, akik Őhozzá tartoznak: a hívők imádsága azért van, hogy az Ő akaratát véghez vigyék: Isten nem fogja akaratát egyedül bevégezni – Ő csak azután fog cselekedni, miután népe imádságban kifejezte egyetértését.

Ha ez a helyzet, akkor elmondható, hogy az imádság nem más, mint a hívő együttműködése Istennel. Az imádság a hívő gondolatának egysége Isten akaratával. Az imádsággal, amit a hívő kimond a földön, Isten akaratát mondja ki a mennyben. Az imádság nem a mi kívánságunk kifejezése Isten felé, hogy megadja a kérésünket, és betöltse önző kívánságunkat. Nem erőlteti az Urat arra, hogy megváltoztassa az akaratát és megtegye, amit nem hajlandó megtenni. Nem, az imádság egyszerűen Isten akaratát mondja ki a hívő száján keresztül. A hívő Isten előtt kéri imádságban, hogy legyen meg az ÚR akarata.

Az imádság nem változtatja meg azt, amit Isten már eldöntött. Sohasem változtat meg semmit; egyszerűen eléri azt, amit Ő már elrendelt. Ha viszont nincs imádság, az valóban változást okoz, mert Isten megengedi, hogy sok elhatározása fel legyen függesztve amiatt, hogy népe imádságban nem működik együtt Ővele.

“Bizony mondom néktek: amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz” (Máté 18:18). Urunknak ezek a szavai nagyon ismerősek a számunkra, de fel kell ismernünk, hogy ezek a szavak az imádságra utalnak. És mindjárt Krisztusnak ezek a szavai követik: “Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám” (19. vers).

(forrás: Watchman Nee, Powerful According to God, 2005, Christian Fellowship Publishers, New York)