Imádság háza

„És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik.” (Máté 21:13)

Amikor a gyülekezet imádságáról beszélünk, akkor nem kevésbé gondolunk a magányos imádságra és a személyes imádság fontosságára sem. Mégis, meg kell látnunk, hogy Isten királyságában ez egy szabály, hogy amit egy személy nem tud megtenni bizonyos vonatkozásokban, azt kölcsönös és közös segítségen keresztül kell megtenni. Különösképpen az imádság dolgában van szükség a kölcsönösségre. Mindaz, aki szorosan követi az Urat, gyakran látja annak a szükségét, hogy más hívőkkel együtt imádkozzon. Időnként érzi saját imája elégtelen voltát. Főleg az ilyen nagy horderejű témáért mint az Isten királyságáért való imádság az egész gyülekezet erejét igényeli. „Az én házam”, mondja az Úr, „imádság házának mondatik” (Máté 21:13). Ehhez hozzátehetjük, „akinek háza mi vagyunk” (Zsid. 3:6).

(forrás: Watchman Nee, The Lord My Portion, daily devotional, http://www.c-f-p.com)