Imádság és könnyek

“Szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?” (Zsolt. 56:9)

“Láttam a te könnyhullatásidat.” (2Kir. 20:5)

A könnyekkel teli imádság a legjobb módja annak, hogy Isten meghallgasson minket. Habár magukban a könnyekben nincs érdem, mégis kifejezik azt, ami a szíveden van; más szóval, valóban van a szívednek egy vágya.

Bármilyen dolog, ami nem tudja megérinteni a te szívedet, hogy könnyekre fakadj, akkor azok nem tudják megérinteni Isten szívét sem.

Minden egyes alkalommal, amikor nehéz helyzettel kell szembenéznünk, ami szívfájdító, elszomorító és nem látunk kiutat, felemelhetjük fejünket, és ejthetünk néhány könnycseppet Isten előtt, mert Ő bizonyosan látja. De legyen világos előttünk, hogy a könnyek hiábavalók, ha azokat nem Isten előtt ejtjük. Az ember sírása egyszerűen saját bánatát és szomorúságát fejezi ki; önmagában nem fog semmilyen pozitív eredményt elérni. Viszont a könnyek imádsággal együtt már hatékonyak. Minden alkalommal, amikor bajodban sírsz, miért ne adnál hozzá imádságot? Imádságon keresztül elmondhatod Istennek bánatodat és szomorúságodat.

Isten feljegyzi könnyeidet minden egyes alkalommal. Tömlőjébe gyűjti őket, ami azt jelenti, emlékezni fog minden szenvedésedre. Hála legyen Istennek, könnyeink nem hullanak a porba; azokat Isten az Ő emlékezetének tömlőjében őrzi. Isten nem fog megfeledkezni rólad; könnyeinkre Ő mindig emlékezni fog.

A legvigasztalóbb az Úr előtt sírni, mert Ő odafigyel és meghallgat. Ha Isten előtt sírunk, bizonyosan a legjobb következményt arathatjuk majd.

(forrás: W. Nee, Powerful According to God, 2005, Christian Fellowship Publishers, New York)