Amikor imádkozol

“Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” (Mát 6: 6)

Az imádság egyfajta igazságosság. Remélem, egyikünknek sincs hiánya ebből az igazságosságból. Aki nem imádkozik, nem kap választ ma, és nem kap jutalmat a jövőben. Valójában, az imádság az Istennel való bensőséges kapcsolatunk. Ha valaki olyan eszközként használja, hogy az emberek ezáltal őt lássák, akkor ő egy nagyon felszínes ember. Ez inkább a legnagyobb titkunk kell, hogy legyen. Az Úr azt mutatja nekünk, hogy be kell mennünk egy belső szobába (a zsinagóga, az utca szeglete és a belső szoba mind szimbólumok ebben az igeszakaszban).

A belső szoba egy titkos helyre utal, ahol senki sem tud szándékosan dicsekedni imádságával. “Bezárni az ajtót” azt jelenti, hogy kizárunk mindent, ami a világból való, és annyira bezárkózunk, hogy még az ajtócsengetésre sem tudunk válaszolni. Egyes-egyedül Istennel vagyunk imádságban. Ez egy igazságosság és egy ok arra, hogy Isten megjutalmazzon bennünket. Bizonyára olyan valami, ami nagyon kedves Őelőtte. Tehát az imádság célja több annál, hogy választ kapjunk, magában foglalja az eljövendő jutalmat is. “Imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van, és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” Atyánk figyeli minden cselekedetünket.

(forrás: Watchman Nee, Powerful According to God, 2005, Christian Fellowship Publishers, New York)