Az ország birtokba vétele

Radu Gavrilut

Két helyről szeretnék olvasni. Efézus 1,11-20:

Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégezése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik. Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, akik előre reménykedtünk a Krisztusban. Akiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Szellemével. Aki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltására, az Ő dicsőségének magasztalására. Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket, nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben. Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adja néktek a bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében. És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között. És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.

És az Efézus 3,14-19:

Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön. Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben. Hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben, a szeretetben meggyökerezvén és alapot vévén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának. És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

Ha elolvassuk ezeket az igerészeket, megláthatjuk, hogy Isten arra hívott el, hogy örököljünk valamit. A mi örökségünk hatalmas. Lehet, hogy valamit megízleltünk Krisztus szeretetéből, de nem sokat értünk meg abból, hogy mit is jelent ez a szeretet, ez a teljesség. Krisztus túl felséges ahhoz, hogy Őt megismerhessük. Arra van szükségünk, amiért Pál is imádkozott ebben a levélben, hogy a bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét adja meg nekünk az Ő megismerésében.

Amikor Izrael népe a pusztában haladt Kánaán felé, néha-néha Mózes beszélt nekik erről a tejjel és mézzel folyó országról. Bemutatta nekik az országot. Ő egy volt azok közül, akiket ennek a tejjel és mézzel folyó országnak a szépsége megérintett. Miután Isten azt mondta neki, hogy nem mész be ebbe az országba, minél inkább közeledtek az országhoz, Mózes szívében egyre inkább ott volt a vágy, hogy láthassa azt az országot. És egy adott pillanatban ezt kérte Istentől: engedd meg, hogy láthassam azt az országot. Nem lehet! De a szívében ott volt ez a vágy, hogy láthassa az országot.

Mi meg vagyunk győződve arról, hogy mit fogunk örökölni és hogy milyen örökség jutott nekünk osztályrész szerint, és mennyire vágyunk arra, hogy birtokba vegyük azt, amit Ő adott nekünk. Nagyon megértem Pál apostolt, mikor nem akart szólni azokon a helyeken, ahol előtte mások prédikáltak. Mert ott, ahol mások prédikáltak, a hangsúlyt más dolgokra helyezték, mint ami szükséges. Pál miközben diktálta az efézusi levelet, egy adott pillanatban ismét térdre esett, és így kiáltott: 

Ef. 3, 16-18: Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt. Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben. Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben. A szeretetben meggyökerezvén és alapot vévén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, hogy mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának.

Itt nem arról van szó, hogy minden szentekkel egybe megérteni, hanem minden szentekkel együtt birtokba venni mindazt, ami Krisztus. Ez valami teljesen más. Az Úr Jézus Krisztus eljött, és mikor Ő eljött, ott a keresztfánál ezt mondta: bevégeztetett! És aztán ezt mondta: “Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló” (Ján. 16,7). Miért kellett, hogy eljöjjön a Vigasztaló? Azért, hogy elmondja nekünk: ne itt menj, hanem amott? Csak ennyiért? Ennél sokkal többért. A mai időben a Szent Szellem munkája félre van magyarázva, hogy ne láthassuk, miért is jött a Szent Szellem.

Ismertem egy testvért, aki miután megtért, a mi falunkba lett áthelyezve mint tanár. Abban az időben a Körös-völgyben sok baptista gyülekezet jött létre. Ha Telekdtől Borodig autóval utaztok, láthatjátok, hogy minden faluban van baptista gyülekezet. Ezek a baptista gyülekezetek mindjárt 1900 után alakultak. Egy adott pillanatban ezekben a gyülekezetekben megjelentek a pünkösdiek, akik mindenhol szakadást idéztek elő, ahol jártak. A gyülekezetek ketté váltak. Mikor ideértek hozzánk, a baptista gyülekezetből a felelős testvér azt mondta ennek a testvérnek: testvér, kérlek jöjj el te is, és nézd meg, mi fog itt történni. A testvér imádkozott és azt mondta, jó, eljövök, de van egy feltételem: én akarok utoljára szólni. Ez a testvér mesélte el nekem, hogy amikor az alkalom már a vége felé tartott, neki még mindig nem volt mit mondania. Amikor elérkezett a pillanat, hogy ő is szóljon, az Úr szólt hozzá: amikor az emberek Krisztus keresztjével találkoznak, kétféle hozzáállásuk van: meglátják a keresztet – és most nemcsak a történelmi keresztről beszélek, hanem arról a keresztről is, amelyen naponta meg kell halnod -, akkor visszalépnek, visszahőkölnek. Ezek a baptisták. És van egy másik csoport, akik amikor meglátják a keresztet, kikerülik és elmennek mellette. Ezek a pünkösdiek.

A kereszt ki van kerülve. Mert nagyon nehéz, hogy naponta meghalj az elgondolásaid, a vélekedéseid, a makacsságod és minden egyéb dolgod számára. Ha nem értjük meg ezt, hogy Krisztusban minden beteljesedett, megvalósult, de hogy bennünk is megvalósuljon, Isten az, aki munkálja bennetek – mit munkál Ő bennetek? Hogy ezt tedd és azt ne tedd? Mit munkál Ő bennünk? Mi az Ő terve? A Vigasztaló azért jött, hogy megvalósítsa bennünk mindazt, ami valóság Krisztusban. 

Beszélhetünk mindarról és felfedezhetjük mindazt, ami Krisztusban megvalósult. De a kérdés az, hogy mi valósult meg benned? Amikor az emberek rád néznek, látják ők Krisztust az életedben? Akkor növekszünk, amikor ez a különbség egyre csökken. Isten eszköze pedig, amely által Ő munkálkodik, a Krisztus keresztje. És ebből láthatod meg, hogy hol munkálkodik Isten: ahol hirdetik a keresztet. Természetesen elsősorban a történelmi keresztet, aztán azt a keresztet, amely naponta munkálkodik a te életedben.

Volt egy helyzet az életemben. Ebben a helyzetben azt mondtam magamban: ez így nem lehet. És jött egy testvér és azt mondta: Radu, engedned kell. Természetesen ez nem volt könnyű, de azt mondtam, kész vagyok visszalépni, engedni. És az Úr elkezdett munkálkodni.

Nem könnyű birtokba venni azt, amit Ő adott neked. Ha elolvassuk a Mózes negyedik és különösen az ötödik könyvét, láthatjuk, hogy milyen csodálatos ez az ország. De ha Józsué könyvét olvassuk, már nem azt fedezzük fel, hogy milyen az az ország, hanem hogy birtokba kell venni az országot. És amikor birtokba akarod venni, akkor felfedezed, hogy ez nem is olyan egyszerű, mert az országban már ott voltak a kananeusok.

Miért olyan bonyolult, hogy az emberek Krisztus nevében gyűljenek össze és ott az egyetlen Fej Krisztus legyen? Miért fogadunk el más vezetőt Krisztuson kívül? Miért? Tudjátok miért? Tudjátok, ki vette be Jeruzsálemet? Nem Józsué és nem is az őt követő nemzedék. Mert a jebuzeusok, akik ott voltak, azt mondták: szó sem lehet róla, ide nem jöttök be! Dávid vette be, mert ő teljes szívvel követte az Urat.

Miért megy olyan nehezen, hogy családi körben gyűljünk össze és Krisztus legyen felmagasztalva? Miért fogadjuk el, hogy egy ember uralkodjon felettünk? Mert ez nem egyszerű. Mert a gondolataink hátterében ott van a gonosz. Mikor ők Hebronhoz értek, ami közösséget jelent, ott óriások voltak. Ki tudta bevenni Hebront? Csak az, aki teljes szívvel követte az Úr útját. Más nem volt képes rá.

Tudjátok, hogyan gondolkodtam én, amikor fiatal voltam? Úgy gondolkodtam, ahogy mondja az Ige egyesekről, hogy megmenekülnek úgy, mint tűz által, de a munkájuk megég, egy hatalmas tűz támad és minden hamuvá válik. Én azt mondtam magamban: mit érdekel engem, a lényeg, hogy én legyek megváltva, nem érdekel, ha tűz által is. Ez volt az akkori gondolkozásom. Ha a szívünkbe nem épül be ez a gondolat, hogy minden áron, teljes szívemből akarom követni az Urat, akkor testvérek, hiába hittetek. “Félek, hogy hiába fáradoztam értetek.” Tehát birtokba venni azt, ami Krisztus, hogy tudd megtapasztalni Őt az életedben.

Mi mindig arra gondolunk, hogy mit nyerünk mi és nem gondolunk arra, hogy mit nyer Ő. “Az Ő öröksége a szentekben.” Az Ő öröksége bennünk. Hogyan tudja Ő megkapni és a végén azt mondani: nézzétek, itt az én örökségem? A nép kiszabadult Egyiptomból és abban az időszakban, amikor a pusztában vándoroltak, megláthatták, hogy kik ők valójában. Elkezdték felfedezni, milyenek is ők. Mindezek a dolgok előkészületek voltak arra az időre, amikor majd bemennek Kánaánba. Amikor átkeltek a Jordánon, a frigyláda is átkelt a Jordánon előttük, ami azt jelenti hogy ők meghaltak Krisztussal együtt, és végül bejutottak az országba. Az ország az övék volt, Isten már nekik adta. A tietek. Krisztus a tietek. Csak oda kell lépned egy adott területre, és ahogy a talpad érinti, az már a tied lesz.

Józsué 5,1-6: Amint meghallották az Emoreusok minden királyai, akik a Jordánon túl laknak, napnyugat felé, és a Kananeusok minden királyai, akik a tenger mellett laknak, hogy kiszárasztotta az Úr a Jordánnak vizét az Izráel fiai előtt, amíg általjöttünk vala, megolvadt az ő szívük és nem volt többé bátorság bennük Izráel fiai miatt. Ez időben monda az Úr Józsuénak: csinálj magadnak kőkéseket és másodszor is metéld körül az Izráel fiait. És csinált Józsué magának kőkéseket és körülmetélte Izráel fiait a körülmetéletlenség halmán. Az ok pedig, amiért körülmetélte őket Józsué, ez: mindaz a nép, amely kijött Egyiptomból, a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak a pusztában, útközben, míg jöttek vala Egyiptomból. Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, amely kijött, de azt a népet, amely a pusztában született útközben, amíg jöttek vala Egyiptomból, nem metélték körül. Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, mialatt elemésztetett a hadakozó férfiaknak egész népsége, akik Egyiptomból jöttek ki, mivelhogy nem hallgattak az Úr szavára, akiknek megesküdött az Úr, hogy nem láttatja meg velük a földet, amely felől megesküdött az Úr az ő atyáiknak, hogy nékünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.

Meg kell tapasztalnunk, hogy Krisztussal együtt meghaltunk, de ez nem minden. Mert most egy harc dúl bennünk. Van valami. Krisztusnak ez a halála most működik bennünk. Itt a testvérek közül többen is bizonyságot tettek arról, hogy hogyan tudtak túllépni saját magukon. Egyszer voltam egy közösségben, és érdekes dolgokat hallottam. Egyesek elloptak egy deszkát a gyárból és azt visszavitték. Sok ehhez hasonló dolgot láttam, de nem hallottam azt, hogy a testvérek életében a kereszt munkája eljutott a problémák gyökeréig. Ilyet nem hallottam. Az a kőkés, amelyről itt beszél az ige a Józsué könyvében, a keresztnek a szubjektív munkáját jelképezi a mi életünkben most. Ha találkozik veled valaki, azt látja, hogy te egy makacs, ingerlékeny, körülményes ember vagy? Azt mondta valaki: mit tegyek, én ilyen vagyok. Megértem, hogy ilyen vagy, de a keresztnek munkálkodnia kell az életedben, hogy megváltozz. 1985-ben, elvittem egy testvért az országba egy kisebb körútra. Miután találkoztunk azokkal az emberekkel, ez a testvér azt mondta: látszik valami az életükben. A keresztnek ott volt a lenyomata az életükben.

A körülmetélés után Józsué szemben találta magát az első nagy akadállyal: Jerikót be kellett venni. Egy nappal a csata előtt kiment, hogy lássa, milyen stratégiát alkalmazzon a város bevételére. Mit fog tenni? Hogyan foglalja el? Hogyan tudjuk bevenni azokat az erődítményeket, amelyek felépültek az elménkben? Megvannak a jól bejáratott szokásaink. A gonosznak gondja volt rá, hogy a gondolkozásmódunkba olyan erősen beépítsen bizonyos dolgokat, hogy azok fontosabbak lettek, mint az Úr.

Amikor Józsué felnézett, egy férfit látott maga előtt állni, kivont karddal a kezében, és Józsué megkérdezte tőle: te kivel vagy? Velünk vagy, vagy az ellenségeinkkel? (Józsué 5,13-15.) Mi is ugyanezt kérdeznénk: Uram, velünk vagy, vagy a mi ellenségeinkkel? Nem én vagyok veletek, hanem nektek kell velem lennetek. Én vagyok az Úr seregének fővezére. Ezentúl én vezetek, én jövök a haditervvel, a stratégiákkal, ezentúl én irányítok. Meg vagyok győződve, hogy ez a dolog Józsuénak eszébe sem jutott volna. Ki az, aki az én életemben vezet? Te irányítod az életed dolgait? Te döntöd el, mit tegyél? Ezt teszem! Mit tegyek? Azt teszem! Menjek oda? Igen, oda megyek! Testvérek, az Úr seregének fővezére akarja irányítani az életedet, és el kell jutnod arra a pontra, amikor azt mondod, amit Pál mondott a damaszkuszi úton: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjek?” Amíg ez a kapitány vitte a harcokat Izraelben, addig azt tapasztalták, hogy győzelemről győzelemre jutottak. Nem mondom, hogy ez könnyű, de ha mi Őt követjük és hallgatunk Őrá, a győzelem biztosítva van.

Testvérek, ha elolvassátok a Józsué könyvét, láthatjátok, hogy abban az országban senki sem üdvözölte őket így: ‘De jó, hogy jöttetek! Jó, hogy megérkeztetek, Izráel gyermekei, tessék, gyertek, kiürítjük a házainkat és beengedünk titeket, hogy itt lakjatok.’ Velünk sem történik másként. Minden, ami körülöttünk van, ellenünk van. Az ellenség nagyon kegyetlen. Krisztus kivívta a győzelmet a Golgotán, és a Szent Szellem munkálkodik, hogy az életünk minden egyes területén ez a győzelem alkalmazva legyen. De ha mi elhagyjuk azt az utat, azt a helyet, akkor azt fogjuk tapasztalni, amit Izrael is tapasztalt: vereséget.

Szeretnék végezetül feltenni egy kérdést: ha az Úr veled van, tapasztalhatsz vereséget? Ha olvassátok a Bírák könyvét, láthatjátok, hogy az Úr Júdával volt, de ő mégsem űzte ki a jebuzeusokat. Ő velünk van, de te Ővele vagy? Ő ott van melletted és várja, hogy felé fordulj. Várja, hogy neki mondd el. Ő ott van, de te nem veszed figyelembe, mert a saját kezedbe vetted az életedet. Az Úr helyezze a szívünkre ezt a dolgot: mit nyer Ő? Mi az Ő elhívásának a reménysége? Egy menyasszonyt akar az Ő Fiának.

Nekünk itt kell átformálódnunk. A nagy Főpap közbenjár az egekben, és a bennünk lévő Képviselője hallja és utasítást kap, és elkezd munkálkodni. Ő csakis a mennyei Főpap közbenjárása szerint munkálkodik. Ha megjelennek a környezetünkben bizonyos körülményes emberek, megkérdezed: mit keresnek ezek itt? Ha a gyülekezetben jelenik meg egy ilyen személy, azt kéred, Uram, szabadíts meg tőle. De minden helyzet a mennyei Főpaptól indul ki. Mi a mi reakciónk? Ha szeretnénk megváltozni, akkor az Úr olyan helyzetekbe hoz, hogy rájövünk, hogy így már nem megy tovább. Meg kell változnunk. Ahhoz, hogy Ő megkaphassa az örökséget bennünk, itt és most kell, hogy munkálkodjon az életünkben. Azok a helyzetek, amelyeken átmegyünk, alkalmak arra, hogy ez megvalósuljon. Látjuk az ördög munkáját, aki zűrzavart és nyugtalanságot kelt. Az Úr nyissa meg a szemeinket, hogy ne magunknak éljünk, ne magunkkal foglalkozzunk. Ne mi legyünk a figyelmünk középpontjában, hanem Ő, hogy gondolkozásmódunk megváltozzon. Az Úr legyen irgalmas hozzánk.

Elhangzott: Dragan völgye, 2019. augusztus

One thought on “Az ország birtokba vétele

  1. Visszajelzés: Az ország birtokba vétele (Radu Gavriluț) – Hitünk célja

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s