Látható Isten kegyelme az életemben?

Radu Gavrilut

1Péter 1, 1-2: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galatziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitiniában elszéledt jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus vérével való meghintésre, kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”
Júdás 1-2: „Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyjafia, az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak. Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen.”

Ezt a kifejezést különböző formában használják, itt azt jelenti, gyarapodjon. Miért mondja így? Talán ez csak egy szólás, hogy a kegyelem sokasodjon? Elkezdtem bizonyos szempontok szerint olvasni az evangéliumokat, és különösen a Lukács evangéliumában az első dolog, ami elkezdett foglalkoztatni, az volt, amikor a tékozló fiú elherdálta az apja vagyonát. És aztán követve ezt a fonalat, elolvastam a Lukács 16-ban azt, mikor a sáfár bevádoltatott, hogy eltékozolja a gazda vagyonát. Akkor a gazda magához hívta és azt mondta, hogy vége a szolgálatának, mert amit egy sáfártól elvárnak, az az, hogy hűséges legyen a rábízott dolgokban. Aztán láttam, hogy a dolgok még ennél is bonyolultabbak, mint eltékozolni a vagyont. Mikor a Lukács 19. részhez értem, ott azt láttam, hogy a dolog még súlyosabb. Mit gondoltok, az a szolga, aki elásta azt a gírát, miféle ember volt? Rossz ember volt? Isten szempontjából egy rossz ember volt, de nem írja a Biblia, hogy erkölcstelen lett volna. Egy rendes ember volt, aki értékelte Isten kegyelmét, értékelte azt, amit Isten adott neki, csakhogy a mi Gazdánkat nem csak az érdekli, hogy el ne tékozoljuk a vagyonát, hanem az Ő vagyonának gyarapodni kell. Ezért olvassuk ezeket a szavakat a levelekben: a kegyelem gyarapodjon.

Amikor mi az Úrhoz térünk és közeledünk hozzá, a kegyelem elég arra, hogy túléljünk bizonyos nehéz helyzeteket. És meglátjuk, hogy ebben a dologban van valami, és az Úr megsegít, hogy növekedjünk. De az utolsó, azok közül akik a gírát kapták, elásta a gírát a földbe. És a következő a vád ellene:

Lukács 19, 15-26. „és lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett. Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert. Ő pedig monda néki: jól vagyon jó szolgám, mivelhogy kevesen voltál hű (más fordításban: a kicsiben hű voltál), legyen birodalmad tíz városon. És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert. Monda pedig ennek is: néked is legyen birodalmad öt városon. És jöve egy másik, mondván: Uram, ímhol a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam, mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, elveszed, amit nem te tettél el, és aratod, amit nem te vetettél. Monda pedig annak: a te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el, és aratom, amit nem én vetettem. Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza. És az ott állóknak monda: vegyétek el ettől a gírát és adjátok annak, akinek tíz gírája van. És mondának neki: Uram, tíz gírája van! És ő monda: mert mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik, akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle.”

Ebből a példázatból is, és a Lukács 16-ból is, láthatjuk azt, hogy a gazda rábízta a vagyonát a szolgáira és azt mondta nekik: gazdálkodjatok, kereskedjetek, míg megjövök. Ők vették a gírákat és elolvastuk itt, hogy mi történt, és mikor a gazda visszajött, hívatta a szolgáit, és számon kérte tőlük, hogyan gazdálkodtak azzal, amit a gazdától kaptak. A gazda nem mond le az ő vagyonáról. Ő nem elégszik meg azzal, hogy azt, amit adott nekünk, azt eltékozoljuk, vagy más célra használjuk mint az ő hasznára, mindebből az ő számára kell, hogy legyen egy nyereség. És eljön az az idő, amikor mirajtunk is számon kéri azt, amit tőle kaptunk. Mindnyájan kaptunk valamit az Úrtól. Úgy kell befektetnünk azt a kegyelmet, amit az Úrtól kaptunk, amikor hozzá tértünk, hogy ma másként élünk.

És ma azt szeretném elmondani, hogyan gyarapodik a kegyelem. Mert Pál azt mondta egy adott pillanatban: Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és az Ő kegyelme nem volt hiábavaló én irántam, mert én többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, és végül azt mondja: nem én, hanem Isten bennem levő kegyelme. Miért használom a kegyelem szót? Mert mindnyájan, mikor az Úrhoz jövünk, kegyelmet találunk az Úrnál, és Ő elfogadott, és ez a kegyelem arra tanít, hogy megtagadván a hitetlenséget, istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelen való világban.

Az a kegyelem, amit akkor kaptunk, mikor az Úrhoz tértünk, csak arra elégséges, hogy túléljünk bizonyos nehéz helyzeteket. Ez a kegyelem nem elégséges arra, hogy megismerd Isten örökkévaló tervét, hogy e szerint a terv szerint élj és átváltozzál e szerint a terv szerint, ahogy a 2Thesszalonika 1, 9-11-ben írva van: „Mivégből imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek hathatós munkálásával. Hogy dicsőittessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is ő benne, a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme szerint.” A hitnek munkája, ami egy: hogy mi, akiket Ő elhívott, csecsemőkként kezdtük, növekedünk, és Ő a kegyelme által, amellyel elhívott, elvárja, hogy eljussunk a felnőtt korra, hogy fiai legyünk.

A 12. vers ezt mondja: kegyelme szerint( kegyelme nagysága szerint), vagyis amit Isten akar, nem amit én gondolok. Én azt gondolom: eljutok valahová, megértek én is valamit ebből a hitéletből, de Ő nem ennyit akar. Ő azt akarja, hogy az ő kegyelméhez mérten munkálkodjon a mi életünkben. Az ő kegyelméhez mérten fog megítélni bennünket.
Mi most különböző helyzetekben élünk. Mindenkinek vannak problémái, vannak elvárásai ettől az élettől, hogy lenne jobb. És azokban a helyzetekben, amelyekbe Ő helyez mindnyájunkat személyesen, Ő adott kegyelmet, hogy ott felül tudjunk emelkedni. És megtapasztalhatjuk az ő kegyelmét, mert itt is azt mondja, mikor arról van szó, hogy Ő megdicsőüljön az Ő szenteiben és Krisztus csodáltassék mindazokban, akik hisznek. És következik Pálnak az imája: „hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörüséggel a hitnek hathatós munkája által. Hogy dicsőittessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is ő benne, a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelme mértéke szerint.” Mi nem értjük meg, mit jelent ez. A 2Korintus 12-ben, miután Pál szól a látomásairól, amit az Úrtól kapott, ezt mondja a 7-10. versekben:

„és hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem. És ezt mondá nékem: elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtlenségeimben, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.”

Miután ezeket a nagy kijelentéseket kapta, soha semmit nem mondott róluk, és azért, hogy el ne bizakodjon, adatott a testébe egy tövis, a Sátán angyala, hogy gyötörje, és megakadályozza, hogy elbizakodjon. Ő az elején nem tudta, mi a szerepe ennek a tövisnek: és háromszor könyörögtem az Úrhoz, hogy távozzék el tőlem. És az Úr azt mondta neki: elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által lesz tökéletes. És miután az Úr válaszolt neki, és azt mondta: elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el, amit ez munkált, az olyan hatással volt az életére, hogy nemcsak elfogadta a tövist, hanem azt is mondta: „nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtlenségeimben, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.”

Testvérek, azt akarom mondani, hogy azok a helyzetek, amelyekben ma élünk, azért vannak, hogy általuk megtapasztaljuk a kegyelmet. Ha nem tapasztaljuk meg Isten kegyelmét és magunkra nézünk, emberileg lehetséges, hogy összeszorítod a fogadat és elfogadod a helyzeteket, amelyekben vagy, és azt mondod: essek már túl ezen is. De az, hogy tudjál örülni és dicsekedni a gyengeségekben, a kegyelem munkája. Mikor ilyen helyzeteken átmegyünk és megtapasztaljuk az Úr kegyelmét, ez a kegyelem gyarapodni fog.Pálnak eddig is volt kegyelme és kinyilatkoztatásai, és hallgatott Istenre, mikor azt mondta neki, hogy ne szóljon ezekről a látomásokról. Nem volt szabad elmondja, mit látott a paradicsomban. Elmondhatta mi volt a harmadik égben, de azt nem, ami a paradicsomban volt. Isten kegyelme által tudott hallgatni. De az akkori kegyelem nem volt elégséges arra, hogy elfogadja a tövist és hogy dicsekedni tudjon és tágas teret találjon, hogy örömmel el tudja fogadni azt a helyzetet, amely az életében keletkezett. Ez a kegyelem munkája.

Mi minden nap bizonyos megszokott, személyre szabott helyzetekben élünk, a munkahelyen, otthon, a családban és lehet, hogy már megszoktuk ezeket, és nem látjuk a szükségét annak, hogy meg kellene tapasztaljuk az Úr kegyelmét. Hasonlóság van a tálentumok és a gírák példázatában. Az az ember aki kapta, meglátta, hogy a gírák és a tálentumok megsokasodtak. A kegyelem, amely által élsz, most már sokkal nagyobb. És a gazda nagyon szigorú lesz, mikor megkérdezi, hogy mit tettél? Mert élhettél volna másképp. Nem úgy kellett volna élned, mint azok, akik nem kaptak egy gírát sem. Nem alapoztál Isten kegyelmére. Pál azt mondja az 1Korintus 15, 3-11-ben:

„mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint, és hogy eltemettetett, és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint. És hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek, azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak. Azután megjelent Jakabnak, azután mind az apostoloknak. Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek bennem lévő kegyelme. Akár én azért, akár azok, így prédikálunk és így lettetek ti hívőkké.”

Pál beszél arról, hogy ki volt ő: „mint egy idétlennek, nekem is megjelent.” És aztán ezt mondja: „de Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok és az ő hozzám való kegyelme nem volt hiábavaló, sőt többet munkálkodtam mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek bennem levő kegyelme.”

2Korintus 6, 1-5: „mint együtt munkálkodók, intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé, itt a kellemetes idő, ímé, itt az üdvösség napja. Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék. Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben.”

Nem olvasom tovább, de ez az egész fejezet tulajdonképpen arról szól, hogy a kellemes időben meghallgattalak. Ezt mindenki elmondhatja. Hozzám kiáltottál, az üdvösség napján megsegítettelek. Most van a kellemetes idő, most van az üdvösség napja, és ezen az üdvösség napján, ami ma van, meg kell tanuljunk kegyelem által élni. Nem a mi saját életünk által. Nem a mi gondolkozásunk által. „Jaj, de nehéz nekem!” Ez nem igaz. Isten kegyelme elégséges minden szükségben. És úgy ahogy mondtam, azokban a jelenlegi helyzetekben, amelyekben naponta élünk, Isten azt akarja, hogy ez a kegyelem gyarapodjon. Nem úgy, hogy éppen csak túléljük a helyzeteket.
Mert gondoljuk meg, azok a balga szüzek az ő olajukkal addig tartottak ki, amíg elaludtak. Az olajuk nem gyarapodott, ők ugyanolyanok maradtak. És a különbség csak ott látszott meg, a feltámadáskor. De a probléma sokkal súlyosabb.

Soha nem foglalkoztam azzal, hogy miután az ember meghal, mi történik vele egészen a feltámadásig. Mit gondoltok, mi történik? Automatikusan folytatod azt a felületes, könnyű életet, amiben most vagy? Elmegyek munkába, hazajövök, nem alapozok különösebben Isten kegyelmére, csak kicsit. Mi fog történni, amikor oda jutunk, a halálon túl? Üdvözlünk, hogy megérkeztél, tessék befáradni?
Jakabnál például ezt olvassuk 5, 1-6: „nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg. Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban. Ímé, a ti mezőiteket learató munkások bére, amit ti elfogtatok, kiált. És az aratók kiáltásai eljutottak a Seregek Urának füleihez. Dőzsöltetek a földön és dobzódtatok, szíveteket legeltettétek, mint az áldozás napján. Elkárhoztattátok, megöltétek az igazat, nem áll ellent néktek.” Gondoljátok, hogy ezek a dolgok a világból való emberekre vonatkoznak? A Biblia a világi emberekről szól? Szó sincs róla. A Biblia nincs mit mondjon a világból való gazdagokról, mert e világ gazdagjainak az Úrhoz kell térniük. A gazdag és Lázár példázata nagyon világosan mutatja, hogy mi fog történni. Miután Lázár meghalt Ábrahám kebelére került, a gazdag pedig valószínűleg nagy pompával lett eltemetve és oda jutott a pokolba, ahol nagy kínok között volt. Ezek a példázatok nagyon is a helyükön vannak, és nagy igazságokat rejtenek magukban.

Nem élhetünk itt bárhogy. Nem élhetünk csak saját magunk számára. Csak a saját életünkkel foglalkozunk és nem gondolunk arra, hogy mi lesz odaát, hol lesz az a hely, ahol a feltámadásig leszünk. Mert akkor lesz az ítélet, de addig ott leszünk valahol, ahol nem éppen úgy lesznek a dolgok. Mert azt mondta Ábrahám a gazdagnak, Lukács 16,25: „fiam, emlékezzél meg, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait, most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.” Mindennek épp az ellenkezője lett, mint ahogy addig volt. Testvérek, mi fegyelemben részesülünk. Azokat a helyzeteket, amelyekben vagyunk, ne vegyük kicsi dolognak, ne vegyük semmibe, hanem ezek arra biztassanak és oda vigyenek, hogy az Úrban bízzunk, és Őt tudjuk megtapasztalni ezekben a helyzetekben. Senkinek sincs oka siránkozásra és sajnálkozásra ebben az életben.

Amikor lebénult a testvérem, azonnal ő sem fogta fel, hogy mi történt vele. Egy idő után ráébredt, hogy mi történt és ez nagyon megdöbbentette. Gondoljuk meg, mit jelent ez. Ha már 60 év körül vagy, nem leszel nagyon sok évig lebénulva. De gondoljuk meg, mit jelent, amikor az Úr fegyelmez. Mi nem tudjuk az Úrnak a módszereit, ahogy Ő munkálkodik. Nekem lehet nagyon jó véleményem magamról. És meg vagyok győződve, hogy neki is jó véleménye volt magáról. De jön az Úr, és egy adott pillanatban az Ő fegyelmezése nagyon komoly.
Tehát mi, akik kaptunk kegyelmet az Úrtól és élhetünk másként, kérjük az Urat. Meg vagyok győződve, hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, Ő meghallgat. Ha én letérdelek és azt mondom: Uram, itt vagyok, ebben a helyzetben, lehet, hogy siránkozok: jaj nekem, hová jutottam, de amikor az Úr jön és az Ő kegyelme ráragyog az én életemre, akkor én már nem vagyok ugyanaz. Akkor én is elmondhatom, Pállal együtt, hogy gyönyörködöm a gyengeségekben, szorongattatásokban, szükségben és más helyzetekben. Ez a kegyelem munkája, amit Ő tud munkálni a mi életünkben.

Ez a helyzet természetesen időleges, az Úr irgalmas az ő gyermekeivel, gondot visel róluk, de mi nem tudjuk Őt megérteni. Beszélgettem valakivel, aki keresi az Urat, és azt kérdezte tőlem, hogy értem én azt, hogy mikor a keleti bölcsek Heródeshez mentek, Heródes megöletett 200 ártatlan gyermeket. Miért ölt meg 200 ártatlan gyermeket? Én azt mondtam: az Úr számára nincs semmi értéked, ha nem térsz meg. Hogy gyermekkorban halsz meg, vagy hatvan évesen, ugyanaz. Nincs semmi értéked. És Ő tudja előre, hogy lehet, ez a kétszáz gyermek zsoldos lett volna. Én nem tudom, de lehet, hogy mikor felnőttek, az Úr ellenségei lettek volna.

Senki sem hal meg akárhogyan, vagy miért hal meg valaki idő előtt? Az Úr előtt tudott dolog ez, ha nem jársz az Ő útjain, nem jársz az Ő akaratában. És az Ő kegyelme munkálkodik a te életedben. De tudjátok, milyen a mi Urunk? Hosszan tűr értünk. Ő nem olyan, mint mi. Mikor mi látjuk, hogy valaki nem jól jár el, azt gondoljuk, biztosan jön az Úr ítélete. Nem így van. Az Úr hosszan tűr, éveken keresztül vár rám, hogy másként lássam a dolgokat. Évekig vár, hogy én teljes szívvel felé forduljak és meglássam, hogy az én szokványos mindennapi dolgaimban szükségem van arra, hogy megtapasztaljam Isten kegyelmét. És soha ne siránkozzak és ne sajnáljam magamat, hanem ilyen helyzetekben imádkozzak így: Uram, szeretnélek Téged megtapasztalni. És ha az emberek akkor meglátják Isten kegyelmét az én életemben, fel fogják ismerni, hogy ez nem emberi dolog.

Egy adott pillanatban ezen a földön megjelent egy tökéletes Ember. Az embereket felkavarta az Ő tanítása, mert azt mondták róla, hogy Ő hatalommal szól. Tudták, hogy mikor ez az Ember a földre jött, ő egyetlen gesztust sem tett feleslegesen. Ő tökéletes volt. Az emberek, akik mellette voltak, a tanítványok, akik három és fél évet vele voltak, látták Őt naponta, látták fáradtan aludni a csónakban, felkelni a csónakban, különböző más helyzetekben, és soha nem láttak semmit, amire azt mondhatták volna: hát Ő is csak ember. Egyszer sem láttak ilyesmit. Ő tökéletes volt. Bűn nélküli. Mi nem ilyenek vagyunk, mi bűnösök vagyunk. Itt van az énünk, amit kezelni kell, a hústest, amit kezelni kell. De Isten kegyelme munkálkodik a mi életünkben. Ha a mindennapi dolgainkban, azokban a helyzetekben, kérnénk az Urat, hogy tudjuk megtapasztalni ezt a kegyelmet, az eredmény az lenne, hogy mindinkább átformálódnánk, megváltoznánk és az emberek kezdenének valamit meglátni az éltünkben.

De ha a kegyelem, amit akkor kaptunk, amikor az Úrhoz jöttünk, el van rejtve egy kendőben, félre van téve, jól őrizzük, értékeljük, de nem növekedik a mi életünkben, a gazda egyetlen vádja, amit felhozott az ellen a szolga ellen, aki elrejtette a gírát, az volt: miért nem kereskedtél vele? Nem az, hogy ő bűnben élt, nem az, hogy eltékozolta a vagyont. Visszaadta érintetlenül: nézd, ezt adtad, visszaadom, tessék, a tied, féltem tőled. Ez volt az egyetlen vád: miért nem kereskedtél vele.

A kegyelmetek és a békességetek növekedjék, gyarapodjék. Ne maradjunk csak azzal a kezdeti kegyelemmel, hanem kérjük az Urat, hogy ezekben a helyzetekben tudjuk megtapasztalni, hogy az Úrnál van kegyelem. És egy olyan ember, ahogy Pál is mondja magáról: végül mint egy idétlennek, megjelent nekem is. De aztán azt mondja: többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan. Azzal magyarázza az ő életét, sikerét, hogy nem én, hanem Isten bennem levő kegyelme.

Testvérek, ez van ma este a szívemen, hogy elmondjam: van elégséges kegyelem mindnyájunk számára. Ne legyünk megelégedve azzal, amit eddig megtapasztaltunk. Az Ő kegyelme sokkal messzebb kell, hogy menjen. Sokkal előbbre kell, hogy haladjon, hogy munkálkodjon bennünk. És amit az Úr akar elérni az életünkben, elérje, hogy ott, ahová kit-kit helyezett, legyünk tisztességre való edények, amelyeket a mi Gazdánk használni tud.

Elhangzott: Margitta 218.12.28.

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s