Gyermekekből fiakká

Christian Chen (elhangzott: 2017. 02. 26)

RÓMA 8:14-19.

Két fontos kifejezés van ebben az igeszakaszban: Isten fiai és Isten gyermekei, ami a görögben két különböző szó. Tudjuk, hogy az újszövetségi görögben különbség van az Isten fiai és Isten gyermekei között. Pl. az Úr Jézus mondja,

„Boldogok, akik békességet teremtenek, mert ők az Isten fiainak neveztetnek.” Máté 5,9.

Más szóval, ha te valóban békesség teremtő vagy a testvérek között, akkor azok közé fogsz tartozni, akiket Isten fiainak neveznek. Ha pedig még mindig Isten gyermeke vagy, akkor biztos, hogy nem leszel békesség teremtő, hanem a zajt és a szenvedést fogod szaporítani ezen a világon. De ha elég érett vagy, akkor mindig békességet teremtesz, akkor segíteni tudsz az embereknek, hogy békességben éljenek egymással. Ez azt jelenti, hogy érett vagy az Úrban.

Amikor a Biblia ezt a kifejezést használja, hogy „Isten fiai”, akkor ez érettséget jelent. Pl. 14. vers: „Akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai.” Ez nem azt jelenti, hogy ha van tapasztalatod a Szent Szellemről, akkor már érett vagy. Vannak, akiknek csodálatos megtapasztalásuk van a Szent Szellemmel, mégis Isten bölcsődéjében vannak, sohasem nőnek fel.

De honnan tudhatod, hogy te Istennek a fiai között vagy? Onnan, hogy te a Szent Szellem vezetése alatt vagy. Miért tud vezetni? Mert szemtől-szemben állsz a Szent Szellem Istennel. A Szent Szellem nem egy dolog, hanem egy Személy. Ő vezet téged és Ő használ téged. Ő birtokol téged. Igen, a Szent Szellem Isten néha megalázza magát és megengedi, hogy mi használjuk Őt, és ilyenkor úgy tűnik, mintha Ő egy erő lenne és ilyenkor mi birtokoljuk Őt és nem Ő birtokol minket.

Tehát honnan tudhatjuk, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, vagy Isten fiai vagyunk? Akiket betöltött a Szent Szellem, és megmutatkozott nekik a Szent Szellem ereje, azt gondolják, hogy mivel megtapasztalásuk van a Szent Szellemről, akkor ők már érettek. Ez azonban nagyon megtévesztő lehet. Azt gondolod, hogy gazdag vagy, de valójában szegény vagy. Miért vagy gazdag? Azt gondoltad, hogy már felnőtt korban vagy, hogy már érett vagy Krisztusban. Az Úr mércéje szerint azonban nagyon-nagyon szegény vagy. Mert még mindig hústesti vagy, és még mindig csak Isten gyermeke vagy.

Van ez a szó: felnőtt. Miért beszél az Ige felnövésről? Mert még mindig Isten óvodájában vagyunk. Ne feledjük tehát, hogy fel kell nőnünk. Amikor fiúságról beszélünk, ez azt jelenti, hogy a gyermek a fiúi rangba lett helyezve. Tehát itt egy folyamatról van szó. Hogyan válhatunk éretté? Hogyan kezdhetjük Isten gyermekeiként és végezhetjük Isten fiaiként? Ennek vagy egy útja.

A fiúságról három helyen olvashatunk: Róma 8, Galata 4, Efézus 1. Tehát a fiúság nagyon fontos témájával foglalkozunk most. Amikor fiúságról beszélünk, mindig Isten fiairól beszélünk.

Róma 8:15,  „Nem a szolgaság szellemét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Szellemét kaptátok, Aki által így kiáltunk, Abba Atyám.”

Tehát bennünk a fiúság Szelleme van, nem pedig a szolgaság szelleme. Ez nagyon fontos! A Biblia nem a gyermekség Szelleméről beszél. Itt a fiú a (rab)szolgával áll ellentétben. Honnan tudod, hogy szolgaság alatt vagy? Onnan, hogy rabszolga vagy. Honnan tudod, hogy szabad vagy? Onnan, hogy fiú vagy.

16. vers: „A Szent Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz bizonyságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

Tehát Isten gyermekeiként kezdjük. Honnan tudjuk? Mert maga a Szent Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez a kezdet. De ez még nem a cél. Amikor a Szent Szellem nyög és sóhajtozik, és a mi szellemünk vele együtt nyög és sóhajtozik, akkor ott találjuk Isten fiait. Az, hogy Isten gyermekei vagyunk, a Szent Szellem és a mi szellemünk együttes bizonysága munkája. De ennél sokkal-sokkal többről van szó, mint bizonyságot tenni, hogy Isten gyermekei vagyunk. Egy napon fel fogunk nőni, és Isten a fiúi rangba fog bennünket helyezni. El fog jönni az a nap, és mi mindannyian várjuk már azt a napot, de sajnos, ma mégis sok hívő megelégszik azzal, hogy ők Isten gyermekei. Sohasem ismerik meg a Szent Szellem sóhajtozását. Sohasem ismerik meg a szentek sóhajtozását.

A Róma 8. fejezetben három sóhajtozásról van szó. Egy napon Isten fiainak rangjába helyeztetünk. Az egész univerzum sóhajtozik, és a világmindenség erre a pillanatra vár. Egy napon mi is meg fogjuk tapasztalni a sóhajtozást lényünk legmélyén. A Szent Szellem is nyög és sóhajtozik mibennünk. Minden együtt munkálkodik, és a végén elérjük azt a napot.

Tehát a Szent Szellem a mi szellemünkkel együtt bizonyságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. De a Szent Szellem nyögésére, sóhajtozására és a szentek sóhajtozására van szükség, és minden együtt munkálkodik egyetlen célért: hogy Krisztus képéhez váljunk hasonlóvá. Ez a fiúság.

Testvérek, felnövőben vagyunk? Vagy még mindig cukorkák után sírdogálunk?

Szükségünk van Istentől jövő kijelentésre, mert gyakran azt gondoljuk, hogy mi már felnőttünk. Növekszik az ismeretünk, minden vasárnap jövünk az összejövetelre, mi sokkal jobbak vagyunk más hívőknél, és az iskolában, vagy a munkahelyünkön csodálatos bizonyságtételünk van. Tehát azt gondoljuk, gazdagok vagyunk, valójában azonban szegények vagyunk.

A fontos az, hogy Isten gyermekeiként kezdjük, és a 17. vers ezt mondja,

„Ha gyermekek, akkor örökösök is, örökösei Istennek, és örököstársai Krisztusnak.”

Tehát Isten örökösei vagyunk. Tegyük fel, egy éjjel nagyon szépet álmodsz. Azt álmodod, hogy Bill Gates örököse vagy. Ez már valami. Mert amikor bemegyünk az irodánkba, akkor mi csak az irodánkba megyünk be. De ha Bill Gates megy be az irodájába, hogy kiállítson egy 500 dolláros csekket, ez alatt a rövid idő alatt, amíg kiállította a csekket, az ő pénze már 500 dollárnál sokkal többet gyarapodott. Vagyis ha te Bill Gates örököse vagy, akkor te vagy a legboldogabb ember ezen a világon. Gondolnod sem kell a szenvedésre, mert bármi, amit akarsz, a tied lehet. „Ha gyermekek vagyunk, örökösök is, örökösei Istennek.” És ne feledjük, annak az örökösei vagyunk, Aki a világmindenséget teremtette. „Örököstársai Krisztusnak.” Gondoljunk bele, a feltámadás után, Urunk sok fiat vezet dicsőségre. Akkor mi egy nagyon boldog életet kell, hogy éljünk. Miért? Mert örökösök vagyunk, és az egész örökség a miénk. Azonban van itt egy mondat, amit nem tudunk megérteni, hogy miért van ebben a szövegkörnyezetben:

„ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.”

Isten gyermekeiként nincs okunk arra, hogy állandóan szenvedjünk, mert jólétben kellene élnünk. Ma ezért prédikálják sokan a jóléti evangéliumot (prosperity gospel). Ennek megvan az oka. Ha Isten örököse vagy, és Krisztus örököstársa, akkor gazdagnak kell lenned, anyagilag pedig mindenednek meg kell, hogy legyen. Isten gyermekeként bármit kérhetsz a mennyei Atyádtól. Ha kenyeret kérsz tőle, biztosan nem fog neked követ adni. Mivel Isten gyermekei vagyunk, minden nap boldognak kellene lennünk. Ezért vannak igehirdetők, akik a jóléti evangéliumot hirdetik. Miért örülsz? Mert Isten örököse és Krisztus örököstársa vagy.

Akkor Pál miért követett el itt hibát? „Ha tényleg vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” Más szóval, ahhoz, hogy éretté legyünk Krisztusban, azt jelenti, egy nap meg fogunk dicsőülni. De ahhoz, hogy azt elérjük, a szenvedés folyamatán kell keresztül mennünk. Milyen szenvedésről beszél itt Pál?

18. vers: „Amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely nékünk megjelentetik.”

Ha meg akarjuk tudni, milyen szenvedésről van itt szó, el kell olvasnunk a szövegkörnyezetet.

19. vers: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.”

Mi a fiúság definíciója? Fiúi rangba, nagykorúságba helyezés. Most még Isten gyermekei vagyunk, de egy nap, Isten fiai az univerzum előtt nyilvánvalóvá fognak válni. Ma még el vannak rejtve, de egy napon Isten mindenki előtt láthatóvá fogja tenni a fiakat, az egész világmindenség látni fogja, hogy érettek lettünk, megdicsőítettünk, a Fiú ábrázatához váltunk hasonlóvá. Tehát egy nap mindez már nem lesz elrejtve, és a világegyetem erre a pillanatra vár.

Kb. 1978-ban, az angliai Cambridge-ben, egy tudományos laboratóriumban az univerzumból jelzéseket érzékeltek a műszerek. A tudósok nagyon izgatottak lettek, mert azt gondolták, hogy a zöld emberkéktől jönnek a szignálok. De aztán rájöttek, hogy ez a szignál bizonyos időnként ismétlődik. Kiderült, hogy volt egy óriási csillag, amely életének fokozatosan az utolsó szakaszához érkezett, míg végül összezsugorodott. Ezt a fajta csillagot úgy nevezik, hogy neutron csillag. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy bizonyos csillagok öregszenek, és mielőtt ennek az öreg csillagnak az élete véget ért, jelzéseket bocsájtott ki: „elmegyek, elmegyek.” Amikor ezt a hangot hallod, tudod, hogy az egész univerzum öregszik. Miért? Mert az egész világ szolgaság alatt vesztegel, romlandóság alá van rekesztve, azaz rabszolgaságban van. Nincs többé szabadsága. És a csillagok egyenként meghalnak, az univerzum apránként öregszik. Mi is öregszünk, külön-külön, és nyögünk és sóhajtozunk. Mivel a világegyetem sóhajtozik és nyög, mi is sóhajtozunk és nyögünk. Tudjuk, hogy meg vagyunk mentve, a szellemünkben újjá vagyunk születve, a Szent Szellem pedig átformál minket a lelkünkben. Az új ember napról-napra megújul, a külső ember azonban napról-napra romlik. Minél többször ránézel a külső emberedre, annál inkább ott van mélyen benned egy sóhajtozás, sóvárgás. Várod azt a napot, a tested megváltásának napját, a fiúságod napját. Most már értitek, testvérek, az univerzum is nyög, és a szentek is nyögnek. De nem is tudjátok, hogyan imádkozzatok.

Tudjuk, hogy minden összedolgozik a javunkra (28. vers), de a 26. vers azt mondja, hogy nem tudjuk:

„azt, amit kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kellene.”

Nem tudunk úgy imádkozni, ahogyan kellene. Aztán egy napon eljutunk oda, hogy megkérjük a Szent Szellemet, Ő vegye át, és Ő átveszi. Mi imádkozunk, de nincsenek szavaink, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk, de akkor a Szent Szellem átveszi az egészet. Amikor mi imádkozunk, mi a saját szükségleteink szerint imádkozunk. De amikor a Szent Szellem imádkozik, Ő Isten akarata szerint imádkozik, és Ő tudja, hogy Istennek egyetlen akarata van: hogy átformálódjunk az Ő Fia képére. És mivel Ő imádkozik, ezért minden összedolgozik ezért a célért. Ő nemcsak átveszi az imádkozást, hanem nyög és sóhajtozik is bennünk. Amikor rátekint az állapotunkra, elnémul. Mi azt gondoltuk, boldogok vagyunk, mert Isten gyermekei vagyunk, azt gondoltuk, telve vagyunk a Szent Szellemmel, de amikor Ő ránk tekint, akkor nem tud mást tenni, mint nyögve, sóhajtozva imádkozik. Amikor a Szent Szellem sóhajtozik, és amikor Ő imádkozik, akkor minden elkezd összedolgozni egy célért. És így válunk éretté, és így formálódunk át Isten Fia képére, és így helyeztetünk a fiúi rangba.

Most térjünk vissza a 17. vershez,

„ha vele együtt valóban szenvedünk, hogy vele együtt is legyünk megdicsőítve.”

Tehát a biblia miért beszél szenvedésről? Állandóan a jólétről kellene beszélnie. De látjuk a szövegkörnyezetet. Minden keresztyénnek szenvednie kellene. Miért? Mert mindegyikőnknek át kell menni a növekedés fájdalmán. Tudjátok, amikor valaki növekszik, fájdalmon megy keresztül, a növekedés fájdalmán. Néha azt gondoljuk, hogy növekedtünk, mivel idősebbek lettünk. De nem így van. A növekedés fájdalmán kell átmennünk és végül majd meglátjuk a dicsőséget.

Ha a jelen szenvedéseire nézek, nem lehet összehasonlítani azzal a dicsőséggel, ami rajtunk nyilvánvalóvá fog válni. Isten nem ígérte, hogy az ég mindig kék lesz. Ha Isten rózsát ad, akkor a rózsával együtt a tövist is adja. Testvérek, ne legyetek félrevezetve. Nincs rövidebb út a fiúsághoz. Ahhoz, hogy éretté váljunk, át kell mennünk a növekedés fájdalmán, és azután leszünk Ővele együtt megdicsőítve. És akkor fogunk a fiúi rangba lépni.

Ha meg akarjuk érteni, hogy mit jelent a növekedés fájdalma, akkor a Galata 4,6-7. a segítségünkre lesz.

„Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte az Ő Fiának Szellemét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja, Abbá, Atya! Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istennek örököse is Krisztus által. Hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk/hogy elnyerjük a fiúságot.”

Vagyis fiúi rangba léphessünk.

Ha összehasonlítjuk ezt a két igeszakaszt, egymást megmagyarázzák. A Róma 8-ban azt mondja, hogy az egész világegyetem nyög, és várja, hogy a fiak nyilvánvalóvá váljanak. Most nézzük meg a Galata 4,1-et:

“Ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet, ura mindennek.”

Az, hogy örökösök vagyunk, azt jelenti, Isten gyermekei vagyunk. Bennünk van Isten élete, és mindennek ura vagyunk. Ha tied a ház urának élete, akkor te magad is mindennek ura vagy. Felfedezed, hogy a ház urának öröksége a tiéd, hogy élvezd azt. Az ő nappalija a te nappalid is, az ő tv készüléke a te tv készüléked is. Ne feledd, benned a fiúság szelleme van, nem pedig a szolgaság szelleme. Ha rabszolga vagy, akkor a rabszolgaság szelleme van benned, és akkor neked nem szabad hozzá nyúlnod ahhoz a tv készülékhez. Akkor nem sétálhatsz be csak úgy a nappaliba, ahogy neked tetszik. De te szabad vagy, valóságosan szabad, mert fiú vagy és örökös vagy, ezért mindennek ura is vagy. Azonban, „amíg az örökös kiskorú gyermek”, addig nincs különbség közte és a szolga között.

Pál idejében nagyon sokféle szolga és sokféle úr volt. Akkor a gyerekeket nem küldték iskolába, hanem a tanítókat hívták el a házukhoz. Azok a tanítók szakmai profik voltak, pl. matematikusok, fizikusok, közgazdászok, azonban mind rabszolgák voltak. Tehát amíg a fiú kiskorú gyermek, ahhoz, hogy felnőjön, át kell mennie a növekedés fájdalmán, a rabszolgák között.

Mi akkor a növekedés fájdalma? Fiú vagy, és a ház örököse vagy, és valóságosan szabad vagy, de nincs semmi különbség közted és egy rabszolga között. Egyetlen célért vagy ott a rabszolgák között, a tanítók és felügyelők keze alatt. Ez a rabszolga a te tanítód, felügyelőd, gondnokod, pedig te mindennek az ura vagy. Mert amíg gyermek vagy, fejlődésre van szükséged, bölcsességre kell szert tenned. Ne feledd, apád helyesen döntött, amikor a rabszolgák közé helyezett, azért, hogy felnőj. Te úgy gondolod, nem itt kellene lenned, mert te nem rabszolga vagy, hanem fiú vagy.

Honnan tudhatjuk, hogy a növekedés fájdalmán megyünk keresztül?  Néha egy számodra kellemetlen emberrel találod szemben magad, néha egy számodra kellemetlen környezetben találod magad, de ne feledd, mennyei Atyánk soha sem követ el hibát. Míg gyermekek vagyunk, a rabszolgák közé helyez minket, és mindegyik rabszolga meg tud neked tanítani valamit. Mindenki a nevelőd tud lenni. Egy napon te leszel a gazda, de ma még gyermek vagy, és gondnokokra van szükséged. Az fegyelmez és nevel téged, akit te nem akarsz, hogy feletted irányító legyen. Ez a növekedés fájdalma.

Fel kell venned a keresztet, és követned az Urat. Amikor végül megtanultad a kereszt leckéjét, akkor ez azt jelenti, hogy Isten neked a legjobb tanítókat adta. Hajlandó vagy elfogadni őket? Ha elfogadod a leckét, akkor kezdesz majd felnőni.

Miért van az, hogy néha, mi, hívők, sohasem növünk fel? Azt mondod, ’Ó, én minden testvéremet szeretem, csak ki nem állhatom azt meg azt.’ Ha nem állhatod ki, akkor miért nem ülsz le? 😀

Ha ezt mondod, ki nem állhatom XY-t, akkor még mindig gyerek vagy. Azt gondoltad, hogy már felnőtt vagy, mert már régóta a szentek közösségébe jársz, mert már olyan régóta meg vagy mentve. Azt gondolod, gazdag vagy, ha pedig gazdag vagy, akkor mindenkit ki kell tudnod állni.

Mindenki a tanítód. Mindenki a nevelőd. Minden férj személyre szabott. Minden feleség személyre szabott. Minden gyermek személyesen rád van szabva. És minden főnök is személyesen rád van szabva. Ne mondd azt, hogy többet nem tudok lenyelni. ’Hála Istennek, csak nyolc órát dolgozom, csak nyolc órahosszáig kell néznem a képét’, de amikor haza mész, a gyermekeid képét kell nézned, a feleségedét, a férjedét, vagyis a tanóra 24 órás. Testvérek, ha állandóan panaszkodtok, akkor soha-soha nem fogtok felnőni.

Egy napon egyszer s mindenkorra meg kell értened az Úr előtt. Ha többé már nem vagy kiskorú gyermek, akkor többé már sehol sem fogsz nemkívánatos arcokat látni, többé már nem fogsz nemkívánatos embereket hallgatni. Ha egy napon levizsgázol, akkor azt gondolod, érett vagy, akkor nem fog senki sem zavarni többé. De amíg még gyerekek vagyunk, a rabszolgák keze alá kell minket helyezni. Ne feledjétek, meglepő, de a főnököd, a férjed, a feleséged, a gyermekeid miatt válhatsz éretté.

Hadd mondjak el egy igaz történetet Madame Guyonról. Amikor 16 évesen bekerült egy családba, tudta biztosan, hog a férje az ő számára egy kereszt lesz. Amikor bármi érte a férje részéről, tudta, hogy ez a kereszt, és ezt el kell fogadnia, és meg kell tanulnia a leckét. Ugyanúgy az anyósa részéről is. Mert amikor összeházasodsz a férjeddel, akkor az egész családjával összeházasodsz. Tehát nemcsak a férjed a kereszted. És amikor Madame Guyon bekerült abba a családba, tudta, hogy számára Isten választotta őket, és megtanulta a leckéket. De egy nap az egyik szolgálója kezdett akadékoskodni. Gondoljunk bele, te vagy a főnök, ő a szolga. Hallottatok már olyan főnökről, aki minden nap felveszi a keresztjét? Ha bármelyik alkalmazottja, vagy beosztottja, vagy rabszolgája nem engedelmeskedik, nem kell felvennie a keresztet, egyszerűen kirúgja őket. És egy nap az Úr megmutatta Madame Guyonnak, „ezt a szolgát én éppen rád szabtam, a te érettségre jutásodért.” És akkor Madame Guyon elfogadta az Úr kezéből. Pedig ő volt a ház asszonya, neki volt alárendelve az egész háznép, és a szolgának kellett volna engedelmeskednie asszonyának. A szolgálólány dolga, hogy segítsen mindenben, a háztartásban. Amikor felveszel alkalmazásba egy szolgát, akkor neked az pénzbe kerül. De a Szent Szellem azt súgta, „ő a te nevelőd, el tudod fogadni?” Ha igen, a növekedés fájdalmán fogsz keresztül menni. És Madame Guyon elfogadta az Úr kezéből.  Ezt jelenti, felvenni a keresztedet és követni az Urat. A Szent Szellem halk hangja és magyarázata nélkül nem érted meg, mi a kereszt, csak amikor a Szent Szellem megérteti veled.

Addig pedig vársz arra a napra, amit az Atya kijelölt, és azon a napon az Atya minden barátját meg fogja hívni, és lesz egy ünnepség, és minden rokon tudni fogja, mert bejelenti, hogy a mai nappal a fiamból felnőtt lett, és kiveszem őt a szolgák közül, mert éretté vált. Most már nem csak teljesen élvezheti az örökségemet, hanem rá is bízhatom az örökségemet, mert tudja kezelni a vagyont. Mit jelent ez? A gyermekemet fiúi rangba emelem. Mi a fiúság? Fiúi rangba helyezés, nagykorúság. Ha a fiúban ott az apa élete, akkor ő kell, hogy legyen az apja örököse. De amíg kiskorú volt, a szolgák között kellett nevelkednie.

Testvérek, a főnököd a tanítód. Vagy akkor is, amikor autót vezetsz, azt mondod, „tudom, hogy kell vezetni, de a többi autós nem tudja.” És amikor az a másik autós hibázik, annyira megharagszol rá, de miért lettél tőle dühös? Nagyon egyszerű. Azért, mert ő a te tanítód. Ő kell, hogy megtanítsa neked, hogyan vezessél. Nemcsak hogy óvatosan vezess, főleg amikor mindenki más erőszakosan vezet, hanem hogy milyen lelkülettel vezess. Akkor hogyan hirdetheted neki az evangéliumot? Gondolod, hogy hinni fog neked? Tehát testvérek, még akkor is, amikor megyünk az utcán vagy autót vezetünk, nem tudjuk, mennyire robbanékonyak vagyunk. Néha nagyon kedves tudsz lenni, angyal vagy a feleségedhez, de amikor autóban ülsz, akkor ordíthatsz a másikra, mert tudod, hogy úgysem hallja. De a menny hallja. Testvérek, ha ti még mindig így reagáltok, akkor ez azt jelenti, hogy még mindig kiskorú gyermekek vagytok.

Értitek, testvérek? Minden összedolgozik. Egy napon fiúi rangba helyeztetünk. Ez tehát a növekedési fájdalom, hogy elérjük a fiúságot, a nagykorúságot, az érettséget. Annyira világos, testvérek, ha összevetitek a Róma 8-at a Galata 4-gyel. Nincs rövidebb út a fiúsághoz. Ma felvesszük a keresztünket és követjük a mi Urunkat. Amikor a világban vagyunk, akkor mindenki a tanítónk és a nevelőnk lehet. És amikor haza jövünk, ott is minden családtag a tanítónk és a nevelőnk lehet. Úgy tűnik, mintha sohasem fejeznénk be a tanulmányainkat. De hála legyen az Úrnak, érettek leszünk, át fogunk formálódni Krisztus hasonlatosságára. Kimunkálódik bennünk Krisztus türelme, alázatossága, szelídsége. Amikor ez megtörténik, az a fiúságba lépés napja. Amikor a testünk megváltatik, amikor az Úr visszajön, a Máté 13. szerint az Úr odahelyez bennünket, mint csillagokat az égre, az lesz Isten fiainak megjelenése. És mi arra a napra várunk. Nem fogunk egy örökkévalóságig szenvedni. Csak a növekedés fájdalmán kell keresztül mennünk.

Ne szalassz el egyetlen alkalmat sem, mert az soha nem tér vissza. Ha elmulasztod, akkor elmulasztod annak az egyedülálló lehetőségét, hogy felnőj. A napnak 24 órájában minden dolog ezért az egy célért dolgozik össze, mert a Szent Szellem nyög és sóhajtozik érted és értem. Amikor Ő látja a mi állapotunkat és összehasonlítja azt a Krisztuséval, akkor elhallgat és nem talál szavakat, csak nyög és sóhajtozik. De az Ő érettünk való nyögéséért elérjük a célt. Szóljon az Úr a szívünkhöz.

forrás: CBM Ministry

 

One thought on “Gyermekekből fiakká

  1. Visszajelzés: Fiakká növekedni – Christian Chen – Hitünk célja

Hozzászólások

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s