Ahol a menny öröme van – Krisztus uralma életünkben

T. Austin-Sparks

„Krisztus dicsőségének evangéliuma” „Krisztust prédikáljuk, mint Urat”. Krisztus dicsőségét igazán csak akkor ismerjük fel, amikor Ő Úr, de akkor felismerjük, amikor Ő Úr. Isten szíve akkor elégszik meg, amikor az Ő Fia megkapja az Őt megillető helyet. Ha a menny örül egy bűnös ember megtérésén, az a bűnös biztos, hogy megkapja a menny örömének visszhangját. Az öröm, amiben a megtérő bűnös részesül, nemcsak a saját öröme, hanem a menny öröme is, abból az örömből fakad, ami odafent zajlik. Amikor az Atya örül, akkor az is bizonyosságot nyer felőle, akinek az Atya örül, akiben Ő kedvét leli. „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3:17). A Fiú ismeri az Ő szellemében, a saját szívében, az Atya örömét. „Az Atya szereti a Fiút”. Ő ezt bármilyen önteltség és elbizakodottság nélkül elmondhatja; és amikor valakinek az életében, vagy egy közösségben, vagy bárhol ezen a földön a Fiú megkapja azt a helyet, amit az Atya az Ő számára jelölt ki, akkor úgy vehetjük, hogy ott megnyílt a menny, és ott az Atya öröme nem marad bizonyság nélkül.

Sohasem mész át úgy egy küszködésen vagy harcon, az Úr uralmát érintő kérdéssel kapcsolatban, hogy Istentől jövő új örömet, békességet és nyugalmat ne tapasztalj meg szívedben. Már egy ideje küszködsz Isten akaratának való engedelmességedet érintő dologgal kapcsolatban, vagy azzal kapcsolatban, amit az Úr mondott neked; már egy jó ideje tart benned ez a harc, és végül kijutsz belőle – „A makacs akaratom végül meghajlott” – és kijutottál belőle. Az Úr uralma megszilárdult, és mi az eredménye? Nyugalom, békesség, öröm, megelégedettség. Azt mondod, milyen ostoba is voltam, hogy ilyen sokáig húztam a dolgot! Miről van szó? Ez nemcsak egy lelki megkönnyebbülés, hogy túljutottál egy nehéz helyzeten, hanem Isten Szelleme tesz bizonyságot benned. A Szent Galamb szállt le a szellemedre. Az Atya jó tetszéséről tesz tanúságot a szívedben, Isten uralma Krisztusban megszilárdult. Nem hihetünk Isten abszolút uralmában úgy, hogy ne adnánk meg Krisztusnak az Őt megillető helyet. Ez ellentmondás. Ahhoz, hogy Isten uralma valóság legyen, Krisztus Úr kell, hogy legyen a szíveinkben. Ezt meg kell látnunk.

Kérd az Urat, hogy nyissa meg a szemedet arra, hogy mit jelent Krisztus uralma. Tudjátok, szeretteim, minden bajunk, nehézségünk e köré a kérdés köré csoportosul. Más uraknak van hatalma fölöttünk. Mik ezek a más urak (istenek)? Sok úr van. Lehet, hogy a saját lelkünk uralkodik, a saját érzéseink, szentimentalizmusunk, saját ízlésünk, hogy mi tetszik, mi nem, saját megítélésünk, saját rokonszenveink és ellenszenveink, saját hagyományaink, saját tanítóink: lehet, hogy ezek uralnak bennünket. Olyan sok úr van, és lehet, hogy ők uralkodnak. Az Úrnak az a vágya, hogy tágasabb és szabadabb területre vigyen el bennünket, ahol a megnyílt menny van. De valami még mindig hatalmaskodik fölöttünk. Mi vagyunk a középpontban, a természeti életünk, az énünk ül a trónon, és rettenetesen tudunk mindent magunkhoz vonzani. Rögtön, amint valami felemelkedik, belépünk az aréna közepébe, az énünk életével a trónon. És milyen élet az ilyen? Csak árnyék élet, egy bekorlátozott élet, változékony élet, egyszer fent, egyszer lent, a gyengeség és bizonytalanság élete. Ha elő akarunk jönni, ki a fényre, ki a világosságra, és egyenesen továbbhaladni a teljes világosságban, Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságában, akkor minden más úrnak az életünkben mennie kell, és Krisztusnak kell Úrnak lennie.

forrás:

The Lordship of Christ
(By T. Austin-Sparks from: Spiritual Sight – http://www.austin-sparks.net/english/books/001064.html)